1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Endre Zsigmond dr. - kolozsvári és széplaki Erdélyi Aladár dr.

7<; Endre Zsigmond dr. (Gödöllő, ep.) 1865-ben született Kiskunfélegyházán. Rom. kath... nős, földbirtokos, nyugalmazott főszolgabíró. Középiskoláinak elvégzése után a jogot Budapesten és Kolozsvárott hallgatta és ití avatták jogi és államtudományi doktorrá. Tagja Pestvérmegye, törvényhatósági bizottságának és Kiskunfélegyháza községi képviselőtestületének. 1906-ban részt veit a nemzeti ellenállásban (Rudnay Béla kormánybiztos-főispán ellen) és nyugdij nélkül mondott le állásáról. Az októberi forradalom kitörésekor letartóztatták és csak erélyes fellépése adta vissza szabadságát. A kommunisták szintén letartóztatták és túszként Budapestre hozták, ahol fogságba vetették. Csak közvetlenül a kommunizmus bukása előtt szabadult ki. Része volt a nyugatmagyarországi felkelésben. Hazaíisága a felkelők sorába vitte és hosszabb ideig ott küzdött fiával együtt az első tűzvonalban. E ténykedés jutalmául és érdemei elismeréséül kapta a felkelőktől a »Vitézek hadnagya* cimet. Számos társadalmi és gazdasági egyesületnek tagja Régebben a függetlenségi és 48-as pártnak volt tagja. A nemzetgyűlésbe Kiskunmajsa küldötte be egységespárti programmal, most pedig Gödöllőn választották meg egyhangúan. kolozsvári és széplaki Erdélyi Aladár dr. (Cegléd, ep.) 1880-ban született Tótszerdahelyen, Zala vármegyében. Róm. kath., nős, földbirtokos Pakson. Középiskoláit Győrben, Székesfehérvárott és Esztergomban, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. Tanulmányai befejezése után ügyvédi oklevelet szerzett és elnyerte az egyetemi magántanári cimet. 1915 márciusában bevonult katonának és mint a 29. honvéd gyalogezred zászlósa, részt vett a Toporuc—Rarence melletti és azt követő összes bukovinai harcokban, ahol vitéz magatartásáért megkapta az I. oszt. ezüst vitézségi érmet, majd pedig a Károly-esapatkeresztet. 1918 decemberében szerelt le és azután teljesen visszavonult Tolnamegyében lévő birtokára, ott gazdálkodott, emellett azonban beható jogtudományi tanulmányokat is folytatott. 1915-ben a Magyar