1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

Történelmi rész - A két nemzetgyülés törvényalkotó munkássága

890 ciói a kínlódó nemzet tragikus erőfeszítéseinek s a gazdasági élet növekvő lázállapotának. Az indemnitásokat s költségvetéseket valamint appropriációkat is beleértve, 39 ilyenirányú törvényt hozott az első nemzetgyűlés. Tehát törvényalkotásainak több, mint egyharmada a pénzügyi egyensúly helyreállítására s a gazdasági élet felélesztésére irányult, anélkül, hogy a kérdés megoldását csak meg is közelíthette volna. A legszenvedélyesebb vitákat a trianoni szerződést ratifikáló 1921: XXXIV., a numerus claususról szóló 1920: XXV., a vagyon, erkölcsiség és személyiség hatásosabb védelméről szóló (botbüntetés) 1920: XXVI. és a trónfosztó 1921:XLV1I. törvénycikk keltette. összegezve as első nemzetgyűlés törvényalkotó működését, megállapíthatjuk, hogy az — ha néha nagyobb szerephez is jutott benne a szenvedély, mint más, normális időben - nagyjából megfelelt feladatának. A közjogi helyzetet ideiglenesen rendezte, törvényalkotások egész sorával biztosította a közrendet, likvidálta a dualizmus kapcsolatainak s Trianon szomorú kötelezettségeinek jórészét, szociális téren nozzáfogott az akkori viszonyok közt megvalósítható kérdések megoldásához s nagyon sok alkotásával igyekezett gátat vetni a gazdasági romlásnak. Működésének súlypontja talán éppen az utóbbi törekvésre esett. Hogy kulturális szempontból alig tett valamit, az indokolható azzal a jelenséggel, hogy csaknem az egész idő alatt a pillanatnyi szükség sürgetően diktáló hatása alatt állott s nem egyszer olyan kérdésekhez is kénytelen volt — éppen a szükség s a hangulat nyomása miatt — hozzányúlni, melyeket normális időkben is csak rendkívül alapos előkészület és nagy megfontolás után tűzhetett volna napirendre. Ennek bizonyítására elég az a megállapítás is, hogy a földreformot — mely még gazdasági és pénzügyi tekintetben erejük teljében levő államokat is kizökkent konszolidált helyzetükből — a lehető legnehezebb gazdasági viszonyok között, minden pénzügyi előkészítés nélkül is keresztülvitte. Külpolitikai vonatkozásban alig tehetett egyebet, mint hogy a trianoni kötelezettségek végrehajtását szabályozta törvényhozási utón, hiszen Európa akkori viszonyai olyan elszigeteltséget róttak ránk, hogy jelentősebb másirányu lépést nem is tehettünk.