1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

Történelmi rész - A két nemzetgyülés törvényalkotó munkássága

286 9. Választójogi miniszter: Vázsonyi Vilmos 1917 aug. 18—1918 jan. 25. 10. Népek önrendelkezési jogának előkészítésével meghízott miniszter: Berinkey Dénes 1919 jan. 19-1919 márc. 20. //. A pénzügyminisztérium adminisztratív ügyeinek intézésével megbízott miniszter: Bud János 1924 máj. 27—1924 nov. 15. A két nemzetgyűlés törvényalkotó munkássága. Talán még sohasem állított a történelem nehezebb helyzet elé nemzetet, mint az összeomlás és forradalmak után a magyar népet. A magunk történetében mindenesetre páratlan az a romhalmaz, amelynek eltakarítása s rajta az uj állami és gazdasági élét felépítése a törvényhozásra várt. Alkotmányjogi szempontból még a Mohács utáni állapotok is tisztázottabbak s egyszerűbben megoldhatok voltak, mint az 1919-es Magyarország viszonyai. A mohácsi pusztulás, szervezetében s alapjaiban érintetlenül hagyta a türvcnybozájs egyik szervét: az országgyűlés intézményét s annak törvényalkotó jogát, míg a törvényhozás másik faktorának: a király személyének kérdése — legalább is jogi szempontból — tisztázott volt. Jogilag: a nemzet királyválasztás előtt állott s e tekintetben nem lehetett véleményeltérés. Más kérdés volt az: ki legyen a király. Ez azonban nem érinti azt a megállapítást, hogy a nemzet, a rettentő pusztulás ellenére is, egyszerűbb problémák előtt állt, mint a trianoni, nemzedék. 1919-ben, alkotmányjogi szempontból, a törvényhozásnak mindkét faktora hiányzott. A régi országgyűlés képviselőháza az összeomláskor feloszlatta önmagát, főrendiháza berekesztette üléseit Képviselőháza tehát nem volt, a főrendiház életképessége pedig legalább is vitás maradt. AJgyanüyen vita kérdése volt a király személye is, egyfelől a pragmatica sanctio, másfelől az eckartsaui levél értelmezése és közjogi érvényessége szempontjából.