1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Szabó Sándor dr.

205 István vezetése alatt álló Országos Kisgazdapárttal. 1920ban az Országos Földmives Szövetség egyik alelnöke lett. Az 1920. évi általános választásokon a győrszentmártoni és a kunszentmártoni kerület választotta meg. Két mandátuma közül a győrszentmártonit tartotta meg. Az indemnitási viták során több nagyobb beszédet mondott a szabadforgalom visszaállítása és a közigazgatás reformja érdekében. A második nemzetgyűlésben is a győrszentmártoni kerületet képviselte egységespárti programmal. Több beszédet mondott a földmivelésügyi, belügyi, népjóléti, pénzügyi és kultusztárca költségvetésének tárgyalásakor. A véderő- és igazságügyi bizottságban a kémek halálbüntetésének eltörlése ellen foglalt állást. Az országgyűlésben is a győrszentmártoni kerületet képviseli, amely most már harmadízben választotta meg szótöbbséggel egységespárti programmal. Szabó Sándor dr. (Tiszalök, ep.) 1887-ben született Prügyön, Szabolcs vármegyében. Református, nős, ügyvéd. Atyja kisbirtokos. Középiskoláit a sárospataki református kollégiumban s a rozsnyói főgimnáziumban végezte és utána egy évig a prügyi körjegyzőségnél volt gyakornok. Mint ilyen, a budapesti községi közigazgatási tanfolyamon jegyzői oklevelet szerzett s mint segédjegyző mintegy három évig működött a prügyi körjegyzőségnél. A budapesti tudományegyetemen 1912-ben az államtudományi, 1914-ben pedig a jogtudományi doktorátust szerezte meg és ügyvédi pályára lépett. A világháborúban négy éven át teljesített szolgálatot az orosz harctéren és több kitüntetést szerzett. 1915 októberében fogságba került s 28 hónapi raboskodás után 1918 márciusában tért haza. 1918 decemberében megszerezte az ügyvédi oklevelet és Tiszalökön ügyvédi irodát nyitott. 1920 januárjában a tiszalöki kerület egyhangúlag képviselőjévé választotta. 1920ban, miután kerületének tiszántúli része felszabadult a román megszállás alól, lemondott önként a kerület mandátumáról, az uj választáson pedig kisebbségben maradt. 1920 októberében Csongrád vármegye főispánjává nevezték ki s mint ilyen a társadalmi osztályok egyensúlya helyreállítása érdekében eredményesen fáradozott. 1922-ben a tiszalöki kerület ismét megválasztotta nagy szótöbbséggel az egy-