1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván dr.

189 szavonult gazdálkodni keleméri birtokára. 1891-ben tiszteletbeli szolgabiróvá nevezték ki, egy évvel később pedig a putnoki kerület függetlenségi és 48-as programmal képviselőjévé választotta. Később belépett a 48-as alkotmánypártba. A háború alatt mint szolgálatonkivüli viszonybeli honvédhuszárszázados teljesített szolgálatot. Gömörmegye törvényhatósági bizottságának tagja és 1917-től 1918-ig Gömör vármegye főispánja volt. Társadalmi és gazdasági téren értékes munkásságot fejtett ki és igen sok gazdasági, társadalmi egyesületnek tagja. 1892 óta képviseli a putnoki kerületet. Mindkét nemzetgyűlésnek tagja volt. 'A nemzetgyűlésen főleg közigazgatási kérdésekkel foglalkozott. A háború után belépett a kisgazdapártba, majd később a disszidensekkel együtt csatlakozott az egységespárthoz. Ennek a pártnak a programmjával választották meg most Putnokon egyhangúan. nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván dr. (Nyíregyháza, ep.) 1885-ben született Budapesten. Fia Rakovszky Istvánnak az állami. számvevőszék volt elnökének. Jogi tanulmányokat végzett s a budapesti tudományegyetemen állami és jogtudori oklevelet szerzett. Joghallgató korában számos cikke jelent meg a fővárosi napi- és hetilapokban, főként társadalmi és művészeti kérdésekről. Több külföldi utat tett. 1907-ben Turócmegye aljegyzője, majd tiszteletbeli főjegyzője lett. 1910-ben került be elsőizben a képviselőházba a munkapárt programmjával. A háború alatt Turócmegyében a Vöröskereszt elnöke volt s több kórházat szervezett. A német csapatoknak a Kárpátokban való tartózkodása idején országos polgári biztosként működött a német parancsnokság mellett. 1915ben bevonult az első honvéd-huszárezredhez és kiment a harctérre. A forradalom kitörése után résztvett a Nemzeti Egyesülés megszervezésében. A bolsevizmus alatt elmenekült és két és fél évig tartózkodott a Felvidéken, résztvett az ottani magyar pártok megalakításában. A magyar pártok egyesítése érdekében tartott tátrafüredi nagygyűlés elnöke volt. Résztvett a kisebbségek genfi kongresszusán. A magyar kisebbségek helyzetéről különben egy munkája is megjelent. 1921-ben visszatért Magyarországra s azóta társadalmi téren működött. A második nemzetgyűlés összeülése alkalmával rekonstruált Beth-