1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - rozsnyói Pekár Gyula dr.

173 tagja lett s tisztségét 1919 márciusáig viselte, amikor lemondott ugy erről, mint a munkaügyi- és népjóléti miniszterségről, melyre 1919 januárjában nevezte ki a Károlyikormány. A szovjet bukása után 1919 augusztus elsején miniszterelnök lett, augusztus 6-án azonban az ellenforradalom megbuktatta. Résztvett a Clark-féle tárgyalásokon is, majd ugyanez év novemberében külföldre menekült és részben Bécsben, részben Radegrundban élt. 1921 novemberében visszatért Magyarországba, újra elfoglalta helyét a nyomdászszervezet élén. Az 1922-es általános választásokon Szeged II. kerülete és a főváros budai lajstromos kerülete választotta meg. A szociáldemokrata parlamenti frakciónak vezérszónoka és az ötös intézőbizottságnak tagja volt. Az Eskütt-ügy tárgyalásáról emlékezetes viharos ülésen őt is kivezették az ülésteremből s a nemzetgyűlés hosszabb időre eltiltotta az üléseken való részvételtől. Amikor a hazszabalyrevizió napirendretüzése miatt az ellenzék passzivitásba vonult, ő tárgyalt Vázsonyival együtt a passzivitás feladásának feltételéiről és ugyancsak ő deklarálta később a passzivitás feladását. 1926 januárjában a nemzetgyűlés ismét eltiltotta két napra az ülések látogatásától, egy a miniszterelnökkel szemben használt kifejezése miatt. Az országgyűlésbe Szeged és a főváros budai kerülete küldötte be lajstromos szavazással a szociáldemokrata párt programmjával. Szegedi mandátumát tartotta meg, a budai mandátumát Kéthly Annának adta át. rozsnyói Pekár Gyula dr. (Kecskemét, Derecske, ep.) 1867-ben született Debrecenben. Evangélikus, nős, iró, volt miniszter, az olasz koronarend nagykeresztese. Atyja mérnök és bankigazgató volt. Középiskoláit részben Magyarországon, részben Amerikában végezte el. Két évig a bécsi egyetem jogi fakultásának hallgatója volt, majd a budapesti tudományegyetem jogi fakultásán tanult tovább és itt szerezte meg a jogi doktorátust. 1893—1897-ig a párisi »Sorbonne College de France«, az »Ecole du Louvre« és az »Ecole des Beaux Arts« hallgatója volt, ahol esztétikai, történeti és humanista tanulmányokat végzett. Ezután hosszabb tanulmányutat tett és megfordult Észak-Amerikában, Angliában, Olaszországban, Spanyol-