1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Őrffy Imre dr.

167 város minden kulturális, hazafias és jótékonysági mozgalmában tevékeny részt vett. A második nemzetgyűlésbe pártonkívüli programmal küldötte be Pécs I. kerülete, azonban hamarosan csatlakozott az egységes párthoz. A parlamentben többizben felszólalt a költségvetéseknél, továbbá a városok kölcsöne, az építkezési kölcsönök kiterjesztése, a hadikölcsönök valorizálása, a városok lakbérosztályozása és a pécsi egyetem meghagyása érdekében. Általában különösen a vidéki városok ügyeinek előrevitele érdekében buzgólkodott. Az uj országgyűlésbe ugyancsak Pécs város I. kerülete küldötte be az egységespárt programmjával, lajstromos szavazással. Őrffy Imre dr. (Szekszárd, ep.) 1884-ben született Szekszárdon. Róm. kath., nős, ügyvéd. Középiskolai tanulmányait a budapesti Ferenc József-intézetben végezte, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti tudományegyetemen, ahol jog- és államtudományi doktorátust szerzett. Közben Berlinben nemzetgazdasági-, büntetőjogi- és szociológiai tanulmányokat folytatott. 1906-ban a közalapítványi ügyigazgatóságnál vállalt hivatali állást Budapesten, 1910-ben, miután ügyvédi vizsgát tett, reábízták a közalapítványok bánáti (buziásfürdői) ügyészségének vezetését, majd közvetlenül a háború kitörése előtt visszahívták a központba, ahol közalapítványi jogügyi tanácsossá nevezték ki. A háborút mint a fehértemplomi 17. nehéz tüzérezred tartalékos tisztje szolgálta végig, számos kitüntetésben részesült s mint tartalékos százados szerelt le. A forradalom után egyik megalapítója volt a Tolnamegyében megalakult keresztény nemzeti kisgazda-, földmives- és polgári pártnak és ennek programmjával is választották meg Szekszárdon az általános választások alkalmával. Később az országos kisgazdapárt keretében a pártban időnként felmerült mélyreható ellentétek kiegyenlítése, valamint a pártok egyesítése körül jelentékeny szerepe volt. Különösen a királykérdés kiéleződésekor iparkodott pártjára mérséklőén hatni. Az első nemzetgyűlésen, melyen a házszabályrevizió előharcosa volt, számos fontos pénzügyi javaslat előadójaként szerepelt. A második nemzetgyűlésen újból a házszabályok szigorítása mellett szólalt fel, mely sikerre is vezetett, miután a nemzetgyűlés az őrffy által kidolgozott