1927–1931. évi országgyűlés Freissberger Gyula, szerk.: Országgyűlési Almanach 1927–1931. (Sturm–féle országgyűlési almanach) 1. kötet Képviselőház, Bp. 1927.

A képviselők életrajzi adatai - Kabók Lajos - Karafiáth Jenő dr.

131 Kabók Lajos. (Budapest III., szoc.-dem.) 1884-ben született Szegeden. Róm. kath., nős, géplakatosmester, a Magyarországi Vas- és Fémmunkás Szövetség elnöke. A négy polgári iskola elvégzése után előbb a géplakatos mesterséget, majd a műszerész mesterséget tanulta ki. 1906-ban sodródott bele a vasmunkás-mozgalomba. 1913-ban a Budapest és környékbeli műszerészszakosztály titkárává választották meg. 1918-ban a Vasés Fémmunkás Szövetség tisztviselője, majd elnöke lett. A kommunizmus bukása után a pártkongresszus beválasztotta a pártvezetőségbe. 1922-ben a tatabányai választókerület küldötte be a nemzetgyűlésbe szociáldemokrata programmal. Nagyobb beszédet mondott a költségvetések és indemnitások tárgyalásánál és éleshangu interpellációkat a gyülekezési és sajtószabadság érdekében, valamint az internálótábor feloszlatása és az emigránsok hazabocsátása ügyében. 1925 nyarán, Beniczky letartóztatásával kapcsolatos parlamenti felszólalásával nagy vihart idézett fel a Házban, magatartásáért a mentelmi bizottság öt ülésről kitiltotta, az Eskütt-ügy tágyalása kapcsán pedig kivezették a Házból és 22 ülésnapra ki is tiltották. Több interpellációt mondott a munkanélküliség, a külföldről származó munkások optálása és a külföldiek ellenőrzése tárgyában. Részt vett a választójogi javaslat, a pengőjavaslat és a frankhamisítás politikai hátterének kivizsgálására kiküldött bizottság jelentésének tárgyalásában. Az országgyűlésbe a Budapest III. választókerülettől nyert mandátumot a szociáldemokrata párt programmjával, e párt listáján. Karafiáth Jenő dr. (Ipolyszalka, ep.) 1883-ban született Budapesten. Róm. kath., nős, ügyvéd, nyűg. államtitkár. Középiskolái elvégzése után a budapesti egyetemen jogi- és államtudományi doktorátust szerzett. 1906 óta a kincstári jogügyi igazgatóságnál működött mint tanácsos 1919 szeptemberéig, amikor a belügyminisztérium politikai államtitkárává nevezték ki. Ezt az állását 1919 novemberében a miniszterelnökségi államtitkársággal cserélte fel. A Simonyi-Semadam-kormány alatt ez állásáról lemondott s a kormányzó, elismeréséír