1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

egyesüli (mérsékelt) ellenzék a konzervativpert, a Szilágyi Dezső körül csoportosuló pártonkívüliek s a független szabadelvüpárt fúziójából megalakult — („habarékpárt**, amint Verhovay Gyula ezt a hatvanhetes alapon álló ellenzéki pártot nevezte) — ehhez csatlakozott s ragyogó szónoki tehetsége s egyéb kiválő tulajdonságai ebben a pártban Szilágyi Dezső kilépése után vezető szerephez juttatták. A pártja 1892 októberében a „Nemzeti Párt*

4 nevet vette fel s mint ilyen állott fenn, mig 1900 februárjában bele nem olvadt a szabadelvüpártba. Már 1889-ben az összes ellenzéki pártok élén vett részt az emlékezetes 'véderöviiában, a kiegyezésben foglalt nemzeti jogok érvényesítését követelve; Ez a vita megtörte Tisza Kálmán hatalmát s bukása a rákövetkező évben, 1890-ben be is következett. Tisza lemondása után Szapáry Gyula gróf kormánya következeit. Apponyi támogatta öt a közigazgatási reform kérdésében, ami a függetlenségi párton ingerültséget keltett ellene, — egyébként a szabadelvüpárt sem jó szemmel nézte, — de ellene fordult, amikor a szélső baloldal heves ellenállásának hatása alatt az eredeti 277 szakaszos javaslat helyébe kétszakaszos törvényjavaslatot terjeszteti elő, amely beérte annak törvénybeiktatásával, hogy a közigazgatás állami feladat s amikor 1891 októberében a következő évi költségvetés letárgyalását mellőzve, indemnitást kért, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a Ház feloszlatására szabad kezet nyerjen. A provizóriumot megkapta a a feloszlatás be is következett, ámde a választási harcból, mely 1892-ben ex-lexben foly le, az ellenzék s benne a Nemzeti Párt is megerősödve került ki a ekkor Apponyi Szapáry gyenge kormányzatával szemben úgyszólván magához ragadta a képviselőház vezetését. 1892 május 27-én mondotta liires beszédét, mely a/ egyházpolitikai reformhoz megadta az iniciativát. Irányi Dániel ugyanis megtette a függetlenségi (párt szokásos vallásszabadsági indítványát, melyet a miniszterelnök a régi sablon szerint ellenzett, Apponyi pedig emiitett nagyhatású beszédében az indítvány védelmére kelt. A mozgalom, mely beszéde nyomán a szabadelvüpáriban támadt, oly erős volt, hogy a kormány kénytelen volt Irányi indítványához hozzájárulni s a Ház azt majdnem egyhangúlag elfogadta. Meg kell jegyezni, hogy Irányi az indítványnak a polgári házasságra vonatkozó részében a „kötelező" jelzőt elhagyta, mert Apponyi ezt kötötte ki hozzájárulása feltételéül. Ez az incidens megingatta az amúgy Bem erős kormány helyzetét, melyet aztán a budai honvédemlék körül támadt bonyodalom rövidesen végképpen felborított, A Szapáry-kormány íemondotj e a helyzei olyan volt, hogy vagy 9