1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Bud János dr.

télére irányuló intézkedések (többek között felszabadította a malmokat a kiviteli valuták Itcszni.iíáluti.'isának kényszere Etlól) hatástalanok maradtak s arról, hogy gabonánkat liszt alakjában leneséén a külföldnek eladni, abban az időben szó sem lehetett É rendkívül súlyos helyzetben Bud tárgyalásokat kezdeti a svájci kormánnyal az állam gabonakészleteinek Svájcban való elhelyezése céljából és hosszas tárgyalások után sikerült is neki a svájci szöveiségtanácsnak 7(XX> vagon búzát kedvező feltételek inclleli eladnia, még pedig minden közvetítő kizárásával. ,,Hosszú idő óla", mondotta tárgyalásairól szóló beszámolójában a nemzetgyűlés 1923 szeptember 6.-Í ülésén, — „ez volt az első szerződés, mely két kormány közöli anélkül jött létre, hogy províziót kellelt volna fizetni". Az üzlet azzal az előnnyel is járl, hogy a svájci kormány igen tekintélyes összegű előleget bocsájtott a magyar kormány rendelkezésére és körülbelül 2 millió svájci frankot jövedelmezett, eltekintve attól, hogy az állam nagymennyiségű nemes valuta birtokába jutott, amire akkoriban rendkívül nagy szüksége volt. A közélelmezési minisztérium a pénzügyi rekonstrukció követelte takarékossági rendszabályok folytán 1924 május 23-án megszűnt s a kormányzó ekkor Buadot mint tárcanélküli minisztert a pézügyminisztérium adminisztratív ügyei nek vezetésé-vei bízta meg. Már ebben a, hatáskörében megkezdte a pénzügyi adminisztráció átszervezését és egyszerűsítését, amit teljes erővel folytatott, amikor 1921 novemberében pénzügyminiszter lett, Mint pénzügyminiszternek az a feladat jutott osztályrészéül, hogy a rekonstrukciós törvényeket végrehajtsa s az államháztartás pénzügyi egyensúlyát a népszövetséggel egyetértésben naegállápitott tervezet szerint öt költséjgveési félév alatt. helyreállítsa, Ennek a feladatnak — hála a magyar nemzet példátlan erőfeszítéseinek és áldozatkészségének, — oly tökéletesen tett eleget, hogy az állami háztartás már a rekonstrukciós Időszak harmadik félévében tekintélyes felesleget eredményezett s a népszövetségi kölcsönnek érintetlenül maradt több mint kétharmada még a szanálási programm teljes végrehajtása előtt jórószében beruházási célokra volt felhasználható. Gzze] a magyar pénzügyi kormányzat löl>(> mint. tiz évi szünetelés nlán xríivi- újra hozzáfoghatott a mi viszonyaink között különösen nagy jelentőségei beruházási tevékenységéhez. (Az 1924/ 25 iki hmiirélév alatt. 63 millió, 1925/26-ban 211, 1926/27-hen pedig 165 millió, összesen tehát három év alatt 139 millió aranykorona jutott rvr^ a célra.) Ez az eredmény azonban oly nagy mértékben vette igénybe az adófizetők teljesítőképességét, hogy 66