1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

intézett. Ebben a következő alapvető kijelentések foglaltatnak-, „a pragmatica sanctionak a közös birtoklásra s a kölcsönös védelemre vonatkozó rendelkezései érvényüket vesztették, ennél fogva a király Magyarország katonai és pénzügyi erejét sohasem fogja más országokra vonatkozó igényeinek érvényesítésére felhasználni; amennyiben az isteni gondviselés ugy rendelné, hogy más országok fölött is uralkodnék, ugy ez a körülmény Magyarország abszolút állami függetlenségét, sem katonai, sem külpolitikai szempontból soha a legkevésbbé ser< fogja érinteni". A második nemzetgyűlés öt esztendeje alatt egyébként Apponyi tevékenységének súlypontja külpolitikai térre esett. Több izben képviselte Magyarországot, illetve a magyar kormányt a Népszövetség előtt s nagy egyéniségének súlya és szónoki ereje mindig lenyűgözően hatott e rendkívüli jelentőségű nemzetközi testületben is. És ha a Népszövetségben ezidöszerint még uralkodó szellem miatt a magyar nemzet igazát nem is tudta érvényre juttatni, kétségtelenül nagy mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Magyarország ma helyzeti és politikai energiájának megfelelő pozíciót foglal el a nemzetek társaságában s hogy a javuló világpolitikai atmoszféra érlelni kezdi azt az időt, amelyben meg lehet kezdeni a békeszerződés revíziójára i rá nyúló akciót. 1923 júliusában az erdélyi volt magyar földbirtokosok ügye állott a Népszövetség tanácsának napirendjén. Románia ugyanis az erdélyi „földreform" ürügye alatt minden kártalanítás nélkül kisajátította a Magyarországra költözött erdélyi földbirtokosokat, ami ellen a magyar kormány a Népszövetségnél tiltakozását jelentette be. Apponyi másfélórás hatalmas expozéban fejtette ki a magyar kormány álláspontját s az ügynek a hágai állandó nemzetközi törvényszék elé való terjesztését indítványozta, azzal, hogy Magyarország és Románia között közeledés nem lehetséges mindaddig, mig a magyar közvéleményt ily kérdések izgatják. A Tanács azonban kimondta, hogy az e tárgyban létre jött brüsszeli egyezmény érvényes, mégis megkérte a feleket, hogy a két ország békéjének érdekében véglegesen egyezzenek meg egymással. Apponyi erre jegyzőkönyvbe vétette azt a nyilatkozatát, hogy a magyar kormány a Tanács ajánlatát nem fogadhatja el, mert Brüsszelben közte s a román kormány között megegyezés e tárgyban a valóságban nem jött létre s ezért fenntartja magának a jogot minden lépésre és intézkedésre, amelyeket a békeszerződés s a népszövetségi okmány határozmányai alapján megtehet. Ez a kérdés egyébkén/ később, 1927 elején, további nehéz bonyodalmakra adott okot. n« 19