1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - gróf Klebelsberg Kuno dr.

hanyagolta e) a gondjaira bizoti egyházak és felekezetek sor: sát sem. Nagyban és egészben egy egységes kultúrpolitikai koncepciónak két irányban való egyidejű és egy célra törekvő haladását lehet e munka megnyilvánulásaiban felismerni. Egyfelől a magasabb szellemi műveltséget akarta fejleszteni és boldogabb s gazdagabb nemzetek virágzó szellemi életével egy nívóm emelni s kontaktusban tartani, amihez az erkölcsi feltételek Magyarország ragyogó tehetségeiben addig is megvoltak, csak éppen az anyagi eszközük hiányzottak hozzá. Másfelöl n középfokú és elemi oktatást óhajtotta a haladó időhöz s a változott viszonyokhoz hozzáidomitani s egyidejűleg a népiskoláztalast szélesebb alapokra fektetve, elvinni oda is, ahol annak hiányát a legjobban sínylette meg az ország: ki az Alföldre, a tanyák világába, amelyről régebbi kultúrpolitikánk szinte teljességgel megfeledkezni látszott. Volt és van azonban ennek a nagyszabású kulturmünek még egy harmadik, nem kevésbbé fontos megnyilvánulása is. Klebelsberg gróf érintkezést keresett és talált mindenekelőtt a hozzánk legközelebb álló nagy külföldi nemzetek szellemi életének vezető köreivel és rendkivül intenzív erejű propagandát fejtett ki azért, hogy a nyugatot meggyőzze arról, miként a magyar nemzetnek ősi és eredeti kultúrája van, amelyről a világ eleddig csak azért nem tudott, mert részben az osztrák diplomácia aknamunkája, részben pedig nyelvi elszigeteltségünk Magyarországot s a magyar kultúrát hozzáférhetetlenné * tette a külföld számára. Ez a törekvése Klebelsbergnek rendkivül komoly és értékes sikerekre vezetett. Ez a hármas iránya az uj magyar kultúrpolitikának évekro terjedő és egyelőre a második nemzetgyűlés egész periódusát átfogó sokoldalú és rendszeres alkotó és reformmunkát igényelt, amelynek egyes fázisait a rendszer kategóriáiba nehéz beilleszteni, még pedig főként talán azért, mert mindegyikben az az elv jutott kifejezésre, hogy az általános népmüvelödés és a magasabb kultúra nem állíthatók szembe egymással, hanem kooruinálandók, mert nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást. (A nemzetgyűlésen sok vita folyt erről a kérdésről. A kultuszminiszter azonban következetesen ragaszkodott ehhez az alapelvhez, bárha az ellenállás igen gyakran saját politikai táborából eredt.) Időrendi egymásutánban e munkának ezek voltak a főbb állomásai: 1922: Törvényjavaslat a nagy nemzeti közgyűjtemények önkormányzatáról (a gyűjtemény egyet cm létesítéséről) ; törvényjavaslat a Magyar Tudományos Akadémia szubvenciójáról. (Ismeretes, hogy ezt. a javaslatát a kultuszminiszternek a kormányzónak hozzája intézett kézirata előzte meg, amelyben arra szólította fel, hogy tekintettel az Akadémia válságos anyagi 172