1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

tenni magát. Később Apponyi, amikor kiderült, hogy a legfőbb tanács, dacára az időközben támadt jobb belátásnak, nem volt hajlandó a szerződést módosítani, lemondott nehéz tisztéről, melynek viselésével örök hálára kötelezte nemzetét. Mint emlékezetes, a szerződést Bénárd Ágost dr., a Huszár-kormány népjóléti minisztere irta alá. Időközben régi kerülete, a hűséges Jászberény, a nemzetgyűlés tagjává választotta. Apponyi pártokon kivül maradt s a politikai életre hatást gyakorolni nem igyekezett, mégis valahányszor felszólalt, szavának mindig rendkívüli súlya volt, ha nézetei nem egyeztek is meg az uralkodó politikai irányzattal. 1920 őszén feltűnést keltő beszédet mondott Jászberényben, amelyben óvott a szélsőségektől, a megértés és a kiengesztelödés politikáját hirdette s a politika aktuális kérdéseiről a legnemesebb liberalizmus szellemében nyilatkozott. A konszolidáció ezzel a beszéddel vette kezdetéi. Egyike volt az első nemzetgyűlés legszorgalmasabb tagjainak s emellett nem volt a magyar nemzet történetének akkor lefolyt válságos fejezetében olyan eseménye a közéletnek, amelyben részt nem vett volna. Közgazdasági életünk ekkor kezdett újra lábra állni s a régi nemzetközi kapcsolatok lelujulásával sorra keletkező kamarák siettek öt elnöküknek megnyerni. Apponyi pedig szivesen állt rendelkezéseié minden törekvésnek, amelyet hazája érdekében valónak látott. 1921 májusában ünnepelte hetvenötödik születésnapját s ezzel együtt közéleti tevékenységének ötvenedik évfordulóját. Ideiének e nevezetes napján rendkívül meleg, valósággal túláradó ünneplésnek volt tárgya. A nemzetgyűlés neki szentelte május 27-én tartott ülését. Ezen az ülésen két beszéd hangzott el csupán: Rakovszky Istvánnak, a Ház akkori elnökének üdvözlő beszéde és Apponyi nagyszert! köszönő szavai. A nemzetgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg Apponyi örök érdemeit. A rákövetkező napon a Szent István-bazilikában 8 a fővárosi Vigadóban a kormányzó, a főváros, a hadsereg 8 az ország egész közönsége ünnepelte a „legnagyobb élő magyart'*, aki nemes egyszerűséggel és csodálatos szerénységgel köszönte meg a nem várt és nem keresed ünneplést. Budapest székesfőváros 8 a városok és községek egész sora az ünnep alkalmából díszpolgárrá választotta, Néhány héttel ;i nagyszerű ünnepségek lezajlása után Genfben járt, ahol sok sikerrel veit részi a népszövetségi társaságok missziójának június idején megtartott konferenciáján. A misszió egyik alelnökévé is megválasztotta. Ez alkalommal felír,