1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.
Képviselőház - Apponyi Albert gróf
repelt Apponyi Albert gróf először az interparlamentáris Unióban, mely közpályájának később oly fontos tere lett. A konferenciát abban az esztendőben Brüsszelben tartották meg s Bánffy Dezső a magyar küldöttség erőteljes részvételét kezdeményezte, mert kapcsolatban a magyar állam küszöbön állott millenáris ünnepével, Budapestre akarta meghivni a következő évben tartandó konferenciát s e meghívás körül nagy csata kifejlődése volt várható. A magyar küldöttség fényesen oldotta meg feladatát, Budapest a következő konferencia székhelyéül valamennyi szavazattal öt ellen elfogadtatott. Az év vége felé az ellenzék Apponyi vezetése alatt újra harcban állt a kormánynyal. De Aípponyit annyira megkapta a készülő millenáris ünnep nagyszerű eszméje, hogy karácsony napján, pártjának orgánumában, a Nemzeti Újságban „treuga dei"-t hirdetett. A fegyverszünet, melyet igy kezdeményezett, tagadhatatlanul enyhítette az ellentéteket. 1896 még nem ért véget éa Apponyi harca Bánffy ellen újra megkezdődön, mert a kormány az ebben az évben lezajlott általános választásokon igénybe vette az erőszak és korrupció minden eszközét. Apponyi kíméletlenül ostorozta a visszaéléseket s a közéleti korrupciót, majd pedig az úgynevezett „ischli klauzula" miatt fordult igen hevesen ellene, de az emiatt támadt obstrukcióban, melyet Apponyi „medicina pejor morbo"-nak tartott, nem vett részt, bár pártja ezt a fegyvert is Jogosultnak tartotta a kormány gazdasági politikája ellen. A harc végül is Bánffy bukásához vezetett. Széli Kálmán kormánya következett s Apponyi most pártjával együtt csatlakozott a szabadelvű párthoz. Kevéssel utóbb az 1901-es országgyűlés képviselőháza elnökké választotta s ugyanebben az esztendőben valóságos belső titkos tanácsosa lett a királynak. Az 1903. évre szóló ujoncjavaslat letárgyalása előtt előterjesztette katonai programmját, az úgynevezett nemzeti engedmények megvalósítását követelve, de hozzájárult ahhoz, hogy a kérdés megoldása az uj véderötörvény megvalósításáig elhalasztassék. Ezért Apponyi, bár a szabadelvüpárt nagy része nem tartotta az elnöki pártatlansággal Összeegyeztethetőnek, hogy a vezényszót követelő küldöttségeket mint a Ház elnöke fogadta, nem is helyeselte a függetlenségi párt obstrukcióját az ujoncjavaslat ellen, de mint elnök a legtökéletesebb tárgyilagossággal vezette a Ház sokszor felette viharos tárgyalásait és fel kell jegyezni, hogy a nála jelentkező küldöttségeket arra intette: őrizzék meg :> parlament iránt való bizalmukat. Széli bukása után 1903 július 1-én, hogy az obstrukciót megállítsa, leszállt az elnöki székből s hatalmas beszédet mondott a parlamenti béke érdekében. Védelmére kelt Kimennek, az uj miniszterelnöknek, de újra állást I I
