1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Lingauer Albin

312 niája területén elhanyagolt állapotából kiemelte. Érdemei elismeréséül a pápa 1916-ban házi főpapijává, pápai prelá­tussá, a király pedig 1918-ban választott püspökké ne­vezte ki. Most a Keresztény Kisgazda, Földmives ós Pol­gári párt programmjával választották meg. Tagja a köz­jogi , külügyi és közoktatásügyi bizottságnak. Lingauer Albin (Kőszeg, ker. ell.) 1877-ben született a györvármegyei Gönyü község­ben. Eóm. kath., nős, lapszerkesztő és laptulajdonos Szombathelyen, Vasvármegyében. Atyja pénzügyi taná­csos volt. Elemi és középiskoláit Győrött és Szombathe­lyen végezte és a budapesti tudományegyetem jogi fa­kultásának hallgatója volt. Még mint jogászember egy jászberényi, újság munkatársa lett, de rövidesen ismét visszajött a fővárosba és az Országos Hirlap-lioz szer­ződött. 1901-ben munkatársa, majd szerkesztője lett, a Vasvármegye'-nek, melynek ma is szerkesztő-kiadója. ^.898-ban hírlapi polémiába keveredett Almássy Árpád­dal, akivel súlyos feltételű párbajt vívott meg. Ekkor se­besült meg a jobbarcán. A háború alatt a volhyniai, kár­páti és szerbiai frontokon küzdött. Háromízben megsebe­sült, és harmadik súlyos sebesülése következtében meg­rokkant. A III. osztályú katonai érdemkereszttel, a hadi­ékítménnyel és kardokkal ékesített bronz és ezüst Signum Laudis-szal, a Károly csapatkereszttel, a sebesülési érem- ' mel és a II. osztályú német vaskereszttel tüntették ki. A háború előtt tagja volt a szombathelyi Ébredés Szabad­kömíves páholynak, melynek hosszú éveken át, egé­szen a kommün bukásáig tagia volt. A Károlyi­forradalom vége felé Szombathelyen résztvett aa ellenforradalmi mozgalmakban. A kommün kitörése­kor menekülnie kellett. Előbb Bécsbe ment majd Szerbiában húzta meg magát, abban a községben, mely­nek a háború vége felé parancsnoka volt. A szerbek, kik­kel annak idején emberségesen bánt, menedéket adtak neki és kezességet vállaltak érte, amikor a szerb kor­mány internálni akarta. Később Szegedre ment, ahol élénk részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban. Sze­gedről Lehár báró ezredeshez küldték az ausztriai Feld­bachba. honnan Lehár báró csapataival együtt vonult be

Next

/
Thumbnails
Contents