1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula dr.

185 célból, hogy a kormány előbb tárgyaltassa le a választójogot és azután vétesse tárgyalás alá a véderőjavaslatot. Es az akció sem vezetett sikerre. Az obstrukció változatlan erővel folyt tovább, mire a munkapárt gróf Tisza Istvánt választotta meg a képviselőház elnökévé, aki az ellenzék harcának erőszakos letörését határozta el. Tisza István gróf a technikai obstrukcióra azzal felelt, hogy karhatalommal vezettette ki az ellenzéki képviselőket a Házból. A mentelmi bizottság javaslata alapján a Ház Andrássy Gyulát is kitiltotta a képviselőház üléseiről, Tisza István pedig a karhatalommal érvényt is szerzett a Ház e határozatának. 1913 őszén Andrássy Gyula újból életre hívta az alkoímánypártot és abban reménykedett, hogy alkalmas időben átveheti a kormányt. 1914 tavaszán hosszabb ideig Korfu szigetén tartózkodott, ahol a német császárral többízben folytatott politikai megbeszéléseket. Amikor a Narodna Obrana gyilkosai Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét meggyilkolták, helyeselte a monarchia külügyi kormányának erélyes fellépését Szerbiával szemben. Amikor pedig a háború kitört, ő is résztvett abban a munkában, amely a magyar parlamentben dúló harcok lecsendesítéséhez vezetett. 1915 októberében Berlinben hosszas tanácskozásokat folytatott a német vezető politikusokkal és az Amerikával való szakítás elkerülésére akarta őket rábírni. 1916-ban az ellenzék azt követelte, hogy a külügyek és hadügyek vezetésének ellenőrzése céljából egy háromtagú ellenzéki parlamenti bizottság küldessék ki. A kormány hozzájárult ehhez, mire az ellenzék Apponyi Albert grófot, Andrássy Gyula grófot, és Rakovszky Istvánt küldte ki az ellenőrző bizottságba. Báró Budán István külügyminiszter azonban olyan ridegen fogadta a bizottságot, hogy az azonnal visszatért Budapestre és megbízatásáról lemondott. 1916-ban a hősök választójogára vonatkozó indítványt ő is pártolta és támogatta Eszterházy Móric gróf kormányát a baloldali politikusokkal való megegyezés kérdésében. Ezzel szemben a választójogi kérdés miatt ellenzéke lett a Wekerlekormánynak és 1918 június havában ki is lépett a saját pártjából. A háború vége felé a király Svájcba küldte, hogy ott az entente hangulatáról információkat szerezzen. Amikor útjáról visszatért, 1918 október közepén közös külügyminiszterré nevezték ki. Azonnal külön békét