1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - csikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula dr.

182 4216 szavazattal 1600 szótöbbséggel. Ellenjelöltjei: Szabó Dezső (pk.), Vasek Ernő (Hallerpárt) és Gonda Béla (szoc. dem.) voltak. Az új nemzetgyűlésen általános politikai, közigazgatási, közjogi, pénzügyi és igazságügyi, valamint házszabály- és választójogi kérdésekkel kivan foglalkozni. A mentelmi, az igazságügyi és a pénzügyi bizottság tagja. csikszentklrályl és krasznahorkai GrÓÍ Andrássy Gyula dl*. (Budapest L, kev. ell.) 1860 június 30-án született. Róm. kath., nős, földbirtokos. Ifjabb fia néhai Andrássy Gyula gróf volt miniszterelnöknek és külügyminiszternek. Tanulmányai befejeztével a diplomáciai pályára lépett és mint attasé működött a konstantinápolyi és berlini nagykövetségeknél. Közben leszolgálta önkéntesi évét és 1881-ben a 4. huszárezred tartalékos hadnagyává nevezték ki. Az 1884-i országgyűlés vége felé a csíkszentmártoni kerületben szabadelvűpárti programmal képviselővé választották. 1887-ben ugyané kerület, 1892-ben pedig a budapestterézvárosi kerület küldötte a képviselőházba. A Wekerlekabinet megalakítása után 1893-ban Hieronymi Károly belügyminisztersége alatt államtitkárságot vállalt, Tisza Lajos gróf halála után pedig mint Ö Felsége személye körüli miniszter lépett be a kabinetbe és ebben a minőségben fontos politikai tevékenységet fejtett ki a kabinet legsúlyosabb napjaiban. A kabinet bukása után 1895 január 15.-én közreműködött az egyházpolitikai reformjavaslatok végleges elintézésénél. Az 1896-i választások alkalmával nem kapott mandátumot, csak Andrássy Géza gróf lemondása után választották meg Rozsnyón. A Bánffy-éra alatt ő és bátyja, Tivadar, voltak az inkompatibilitási kérdés körül kifejlődött mozgalom előharcosai. Az 1898 őszén kitört obstrukció folyamán az ú. n. Tisza-lex benyújtása után ő is elhagyta a szabadelvűpártot és csatlakozott a disszidensekhez. Nagy tényező volt a pártközi megegyezés létrejötténél. Bánffy lemondása után a disszidensekkel együtt ő is visszatért a szabadelvű pártba. 1898 óta az Akadémiának előbb levelező, jelenleg rendes tagja, 1899 óta valóságos belső titkos tanácsos. Miniszteri tárcájától megválva, 1896-ban megírta nagy művét A kiegyezésről, amelyben Deák Ferenc alkotásának történelmi és politikai lényegót fej-