1922–1926. évi nemzetgyűlés Baján Gyula, szerk.: Parlamenti almanach 1922–1927. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Budapest, 1922.

VII. A kormány és a nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - A kormány tagjainak életrajzi adatai - losonczi gróf Bánffy Miklós m. kir. külügyminiszter

165 tásokat előkészítő kampányban óriási munkát végzett és beutazta majdnem az egész országot, ellátogatott majdnem minden kerületbe, hogy az általa teremtett új egységes pártot segítse diadalra. Ilyenformán a kormánypárt döntő győzelme jórészt Bethlennek köszönhető. Politikájának egyik legnagyobb sikere az volt, hogy a szociáldemokrata párt kilépett passzivitásából és a választásokon aktive is résztvett. Emiatt a sikere miatt egyébként a nemzetgyűlésen már eddig is igen sok támadásban volt része Andrássyék és a keresztény szocialisták részéről. Az új nemzetgyűlés megnyitásakor rekonstruálta kabinetjét, amelyben a belügyi tárcát Klebelsberg Kunó gróftól Rakovszky Iván, az igazságügyit Tomcsányi Vilmos Páltól Daruváry Géza, a kereskedelmit Hegyeshalmy Lajostól Walkó Lajos és a földmívelésügyit Mayer Jánostól nagyatádi Szabó István vette át. íosonczi gróf Bánffy Miklós m. kir. külügyminiszter 1873 december 30-án született Kolozsváron. Ref. nős, földbirtokos v. b. t. t. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte és a kolozsvári egyetemen állam- és jogtudományi oklevelet nyert. 1899-ben tiszteletbeli fogalmazóvá nevezték ki a fiumei tengerészeti hatósághoz. 1900 április 1-től 1901 júliusáig Berlinben mint gazdasági szaktudósító működött. Élénk irodalmi tevékenységet fejt ki Kisbán Miklós név alatt Több szépirodalmi munkája jelent meg; a Nemzeti Színházban Naplegenda című darabjának és A nagyúr című drámájának nagy irodalmi sikere volt. A szövetkezeti téren is igen érdemes irodalmi munkát végzett. 1901 júliusában a tekéi kerület időközi választáson szabadelvüpárti programmal képviselővé választotta. Az 1901-ik évi általános választásokon ugyanez a kerület választotta meg. 1906-ban Kolozs megye és Kolozsvár város főispánjává nevezték ki és ebben az állásában igen sikeres társadalmi és kulturális tevékenységet fejtett ki. Főispáni állásáról 1909-ben lemondott. Az 1910-ikí választásokon Kolozsvár város második kerülete pártonkívüli hatvanhetes programmal Wesselényi Ferenc báró volt Justh-párti képviselővel szemben választotta