1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Héjj Imre dr.

87 zásra indult. Hosszabb időt töltött! Németországiban és Angliában, később pedig Svájcban. lí)08-ban az eperjesi jogakadémia tanára, 1915-ben pedig a kolozsvári egyetem magántanára lett. Kisebb jogi cikkeken kivül nagyobb müve is jelent meg Tanulmányok a .jogüí/íjletről cim alatt, amelyet a kritika igen jól fogadott. Eperjesi tanúri tevékenységének a cseh megszállás vetett véget, amely megszüntette az ottani jogakadémiát. A Károlyi-rezsim a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba rendelte be és a diákügyek miniszteri biztosa mellé osztotta be szolgálattételre. A proletárdiktatúra után politikailag üldözött — még pedig meggyőződése szerint igazságtalanul üldözött — tanártársainak sietett a védelmére s ekkor a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megszüntette minisztériumi berendeltségét. Védői tevékenysége közben a budapesti rendőrség le is tartóztatta, később pedig rendőri fölügyelet alá helyezte. A legszegényebb politikai üldözöttek és azok családtagjainak érdekében önfeláldozó munkásságot fejtett ki. A párt jogvédő irodájának szétrobbantása és ügyvédeinek üldözése után ő volt főképen, aki a szerencsétlenek érdekében eljárt. A soproni választás, amelyen a szociáldemokrata, párt számára mandátumot szerzett, egyike volt a leghevesebbeknek. Előbb Andrássy Gyula gróffal és Klebelsberg Kunó gróf akkori belügyminiszterrel került szembe, majd igen küzdelmes pót választáson Andrássy Gyula grófot gyűrte le 169 szótöbbséggel (5079— -1910). A nemzetgyűlés jegyzője. Héjj Imre <lr. (Balatonfüredi kerület.) 18S4 augusztus 8-án született Budapesten- Fővárosi ügyvéd. Középiskoláit Budapesten vég-ezte, Péterfy Jenőnek és Riedl Frigyesnek volt a tanitványa. Főiskolai tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta. Már jogászkorában élénk részt vett a szövetkezeti mozgalmakban s a SzéchenyiSzövetség egyik alapi tó ja volt. Ebben az időben több propagandaröpiratot irt. 1911-ben ügyvédi diplomát nyert s irodáját a fővárosban nyitotta meg. 1915-ben bevonult a katonasághoz s 1918 október végéig a harctéren volt, ahol több kitüntetést szerzett. A Károlyi-forradalom kitörése után tevékeny részt vett a kisgazdapárt szervoző munkálataiban s főleg a dunántúli kisgazdáknak szervezésén fáradozott. A kommün alatt a júliusi ellenforradalmi puccs után le akarták tartóztatni, de Bécsbe szökött. Innen Szegedre ment. s tagja és jegyzője lett a nemzeti bizottmánynak. Belépett a nemzeti hadsereg-be s 1920 februárig annak kötelékében szolgált. Közben ismét a kisgazdapárt szervezésével foglalkozott Balatonfüreden, ahol egyúttal a Balatonfüred cimü lapot szerkesztette. Az első nemzetgyűlésbe a tiszántúli választások alkalmával került be, amikor a beregszászi kerület kisgazdapárti programmal megválasztotta. A nemzetgyűlés jegyzője, a kisgazdapárt háznagya volt, többször szólalt fel.