1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Haller István

77 nyokat folytatott Budapesten, Genfben, Parisban, Londonban és Berlinben. Tanulmányainak befejezése után a 7-ik honvédhuszárezredben szolgálta önkéntesi évét s tartalékos hadnagy, majd főhadnagy lett/Vármegyei szolgálatba lépett és ott is maradt egészen a forradalom kitöréséig. Akkor mint főszolgabiró minden nyugdíj igény jogosultság nélkül kilépett a vármegye szolgálatából, mert nem akarta letenni az esküt a forradalmi tanácsnak. Közigazgatási pályája alatt a szaklapokba számos cikket irt, 1917-ben pedig megjelent az aktuális kérdésekkel foglalkozó könyve A jövő problémái eimmel. Közhivatala mellett a saját hatalmas kiterjedésű birtokán gazdálkodott. A kommunizmus alatt birtokait szocializálták, neki magának pedig menekülnio kellett. Gazdasági tudását akként hasznosította a kommunizmus alatt, hogy a derekegyházai uradalomba gazdatisztnek állt be. Technikai problémákkal is foglalkozik. 1917-ben kiutazott Berlinbe és két találmányát fölajánlotta a német hadvezetőségnek. Az egyik egy optikai szerkezet, a másik egy torpedóháló elleni olló. A találmányokat a német nagyvezérkar megbízottjai a föltaláló jelenlétében kipróbálták a kiéli kikötőben és mindkét találmányt fel is használták a német tengeralattjárók felszerelésénél. Élénk részt vesz a megyei életben is, tagja a törvényhatósági bizottságnak, továbbá több közgazdasági intézménynek, így a Hazai Takarékpénztárnak választmányi és több vidéki takarékpénztárnak igazgatósági tagja. A nemzetgyűlésen a lajosmizsei kerületet képviseli, mely Kállay Ubullal, a hivatalos egységes párti jelölttel szemben választotta meg jelentékeny szótöbbséggel. Haller István (Ceglédi kerület.) 1880-ban született a szatmáirmegyei Mezőpetrin, ahol édesatyja kisbirtokos volt. Középiskoláit Nagyváradon és Szatmárnémetiben végezte. Kezdetben teológus volt, később a filozófiát, majd a jogot hallgatta a budapesti tudományegyetemen. Egészen fiatal korában szerkesztője lett a Népvárt című lapnak, később megalapította az Igaz Szó című keresztényszocialista lapot, 1905-től 1908-ig pedig az Uj Lnp-oi szerkesztette. Mint a Katolikus Népszövetség főtitkára egyik leglelkesebb agitátora volt a keresztényszocialista eszméknek. Sok száz röpiratot irt és a külföldi keresztényszocialista mozgalmakat ismételten tanulmányozta a helyszínén. 1907-ben az országos néppártnak lett a titkára. Az 1910-iki választásokon a lövői kerület mandátumával került a házba. Ismételten szólalt fel, mint pártjának hivatalos szónoka és élénk részt vett a néppárt minden akciójában. Az októberi forradalom után hozzáfogottt a néppártnak keresztényszocialista párttá való átszervezéséhez és nagy sikerrel szervezte meg a dunántúli kerületeket a Károlyi-féle választásokra. A proletárdiktatúra alatt hat hétig volt a vörösök fogságában. Az első Friedrich-kormányban a propaganda-