1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Giesswein Sándor dr. - Gömbös Gyula

72 mondott, s emlékezetes a. numerus elausus mellett való fel­szólalása is. Az a beszéde, amelyben a mozirendelet életbe­léptetése idején elmondotta, hogy egy érdektársaság 100.000 koronával kivánta honorálni közbenjárását, ha az akkori belügyminiszternél, Ráday Gedeon grófnál részérő kihallga­tást eszközöl ki, a szenzáció erejével hatott. (') Felsége IV. Károly király húsvéti kísérletének meg­hiúsulása után figyelmét a király visszatérési tervei körül koncentrálta s kiterjedt hírszolgálatot rendezett be, amit maga mondott el később a nemzetgyűlésen, hogy szándékait meghiúsíthassa, s a királykérdésben való szerepe volt az, mely az ellenforradalmi Magyarország vezető politikusainak sorába, emelte, annyira, hogy az ellenzéki közvélemény sok­szor illette Bethlen István gróf^ miniszterelnököt azzal a szemrehányással, hogy tulajdonképen nem is ő Magyaror­szág miniszterelnöke, hanem Gömbös Gyula, az ellenzék pedig az úgynevezett „mellékkormány" alatt a Gömbös vezetése alatt álló „kamarilla" névvel illetett férfiakat értette. Sokáig­azt hitték, hogy Gömbös tulajdonképen Albrecht főherceg trónigényeinek exponense, az erről szállongó hirek azonban az utolsó időben elhallgattak. Mikor Ö Felsége 1921 október 20-án újra, megjelent az országban, Gömbös magához ragadta az ellenállás vezetését s mint Bethlen István gróf miniszter­elnöknek Nagy Pál tábornok mellé rendelt teljhatalmú meg­bízottjának csakugyan nagy része volt a királyi kisérlet teljes meghiúsulásában, főképer< a hadsereg csapatainak átcsoportosítása s az egyetemi és a Move-zászlóaljak meg­szervezése és harcbavetése révén. A királykérdés ilyetén megoldása a, közvélemény egy részében természetesen mély elkeseredést váltott ki, de Gömbös a helyzet ura maradt, mert pártja s vele a nemzetgyűlés többsége osztotta álláspontját. A nemzetgyűlésen ebben a kérdésben mondott beszédjét, mely persze sokszor a legitimisták heves ellentüntetésébe fúlt. pártja nagy tetszéssel fogadta. Részese volt annak az inci­densnek, mely a nemzetgvülés utolsó szesszióiában Gaal Gaszton, a Ház elnöke és Beniczky Ödön között (1922 január 21-én) támadt s ebből kifolyóan lovagias afférje is volt Beniczkyvel, mely fegyveres elintézést nyert. Egy másik lovagias ügye. amelybe az oisztrák legitimisták egyik vezé­rével, Wolf Gusztáv ezredessel keveredett, ugyancsak nagy feltűnést keltett. Wolf őt az októberi eseményekkel kapcso­latban a bécsi Staatswehrben súlyosan megsértette s mikor a sértésért lovagias utón akart elégtételt venni, ezt meg­tagadta. Segédei erre az ügyet egyoldalú nyilatkozattal intézték el. Az eaységes várt, mikor 19J2>JeJn^uirj_ában megalakult. Gömböst ügyvezető alelnökének választotta meg s ebben a minőségében ő vezette a párt választási hadjáratát, A válasz­tási hadjárat óriási izgalmak közepette folyt le s bár a köz­vélemény felfogása Gömbös választási módszereiről nagyon megoszlott, — akkoriban sokat emlegették Bánffy Dezső báró 1896-os választásait — pártja nagy győzelmet aratott

Next

/
Thumbnails
Contents