1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Andrássy Gyula gróf

8 nem szívesen ugyan, meri a paktum tudvalevően az általános választó-jog megalkotását tette a kormány legfőbb feladatává, a király egyenes kívánsága elől azonban nem lehetett kitérnie. Közben a vele együtt a szabadelvüpártból 1904 novemberében kilépett disszidensekkcl s a szabadelvüpártból 1905-ben ujabban kilépett képviselőkkel megalakította a hatvanhetes alkotmánypártot, mely a'május elején megtartott általános választásokon nagy sikerrel vett részt. Andrássyt Kassán, Olaszliszkán és Tőketerebesen választották meg. Három mandátuma közül a kassait tartotta meg. A koalíció törvényalkotó munkájában nagy része volt. Az ö nevéhez fűződnek az „Alkotmánybiztositékok" név alatt ismert törvények (a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről a hatásköri bíróságról), továbbá a gyermekvédelmi, kivándorlási, közegészségügyi törvények egész sora. 1908 szeptemberében terjesztette a képviselőház elé a választójog reformjáról szóló törvényjavaslatot, mely a pluralitás elvén alapult. A képviselőház ezt a javaslatot a Bosznia annexiója nyomában járó külpolitikai fejlemények, majd az önálló bank kérdése körül támadt bonyodalmak folytán már nem vehette tárgyalás alá- Andrássy mindinkább szembekerült a függetlenségi párttal, melynek jórésze már A'álasztójogi javaslatát is kelletlenül fogadta, sőt a baloldalból kivált, ellenzék, amelyre való tekintettel egészen felesleges módon még a házszabályokat is megszigorították, egyenesen perhorreszkálta. A bankkérdésben a status quo alapjián állott, ami még nagyobbá tette az ürt közte s a koalíció legnagyobb pártja között. Inkább katonai vívmányokra törekedett, igy akarta elfogadhatóbbá tenni a létszámemelést. De a vívmányok elmaradtak, a bankkérdés holtpontra jutott az osztrák kormány ellentállása miatt s a koalíció bomlása most már feltartózhatatlan volt. Andrássy még kísérletezett a katonai kérdéssel, de a korona már a legmérsékeltebb követelésekhez sem járult hozzá s a Justh-párt hajthatatlan volt a bankkérdésben. Most már maga Andrássy sürgette felmentését, ami aztán 1910 január 17-én meg is történt. Wekerle helyébe Khuen-Héderváry lépett s Andrássy, mert nem akart hatvanhetes ellenzéket csinálni a. kormánynak, feloszlatta pártját. Híveinek jórésze átment az uj kormánypártba, a munkapártba, ő maga pártokon kívül maradt s nem foglalt állást, a munkapárt ellen, melynek kifejezett célja a hatvanhetes politika fenntartása s a radikális választójog elleni küzdelem volt. Az 1910 július elsején lefolyt általános választások nagy többséget hoztak a kormánynak. Andrássy, aki a választási harc során egykori fegyvertársai, a Justh-párt ellen harcolt, Nagymihályon, mint pártonkívüli hatvanhetes kapott mandátumot. Az uj Házban eleinte tompítani igyekezett a munkapárt és az ellenzék között fennállott súlyos ellentéteket mikor azonban a kormány napirendre tűzette a véderő javaslatot, mely létszámemelést kért az országgyűléstől, régi programúijaboz hiven, a kilences bizottság megállapodásainak a végre-