1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Erődi Harrach Tihamér dr. - Esztergályos János

59 Erődi Harracli Tihamér dr. (Tisza föld vári kerület.) Született 1885-ben, Fiúméban. Középiskoláit Budapesten, egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Heidelbergben végezte. A jog- és államtudományi doktorátust megszerezve, ügyvédi vizsgát tett. Tanulmányai befejezése után a bíróság szolgálatába lépett. Mint jog-gyakornok,* egy évig Esztergomban, egy évig Budapesten mint birósági jegyző működött. Az 1915. évben kilépett az igazságügyi szolgálatból és azóta ügyvédi praxist folytat. A. kommün alatt atyjával és fivérével együtt, mint túszt, letartóztatták. Élénk munkásságot fejtett ki a jogi szakirodalomban, a Jogtudományi Közlönyben és a Magyar Társadalomtudományi Szemlében számos cikket irt. A Magyar Jogászegyletnek jegyzője volt, a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület magyar csoportjának titkára, A szaklapokban megjelent cikkeiben és általában tudományos munkásságában főleg a börtönügy, a charitativ intézmények és elsősorban a. patronázs kérdése foglalkoztatta. Titkára, a Katholikus Patronázs Egyesületnek. A magyar kormány megbízásából hosszabb tanulmányúton volt a nyugati országokban, Belgiumban, Olaszországban, Német-, Spanyol-, Franciaországban tanulmányozta a börtönügyet, csavargóügyet és a patronázs kérdéseket. Pótválasztáson nyerte el a tiszaföldvári kerület mandátumai egységespúrti programmal, 1020 szótöbbséggel győzve le ellenielét, Csóka Lajos Haller-párti jelöltet. Esztergályos János (Fées, II. -kerület.) Született 1873 december 4-én Dunaföldváron. Budapesten végezte iskoláit. 1888-ban atyja elhalálozása után tanoncnak ment. 4 évi tanonckodás után, amikor fölszabadult külföldi utazásra indult. Bészben vonaton, de túlnyomórészt az apostolok lován elkerült Fiumébe, Triesztbe, Velencébe, Nápolvba, onnan Münchenbe. Nürnbergbe, Berlinbe és Brüsselbe. Több évi külföldön való tartózkodása után került vissza. Budapestre, ahol az akkor még csak szárnyait bontogató vasmunkások mozgalmában vett tevékeny részt. 1898-ban megnősült. Házasságából hat gyermeke született. 1904-ben a hat hétig tartó általános vasmunkásszirank után el kellett hagynia az országot. Berlinbe ment, ahol az Allgemeine Elektrizitatsgesellschaft, üzemében kapott alkalmazási Itt azonban nem sokáig időzött, mert a Magyarországi Molnárok ós Malommunkások Szövetsége néhánv hónap múlva titkárának választotta meg. Ebben a minőségben 1908-ig működött. Ugyanezen év kőzene táján a sors Amerikába hantolta, ahol Newvorkban állapodott meg. Az Amerikában oly gyakran beálló gazdasági krizis. amelv akkor teljes mértékben bontakozott ki, nemsokára hazakényszeritette. Az osztrák-