1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Bethlen István gróf

82 a magyarságot ért súlyos katasztrófák idején is s a nemzet bizalma fokozottan fordult feléje ebben az időben. Kivált a hódoltság' alatt sinylődő erdélyi magyarság fordult feléje nagy szeretettel és bizalommal. Károlyi köimyelmü és hazárd politikáját éber aggodalommal kisérte. Abban az időben Erdélyben tartózkodott, megmozdítva minden követ az Erdélyt fenyegető katasztrófa elhárítására — az ántánt már 1916-ban elígérte Erdélyt Romániának. — Károlyi Mihály ismételten sürgette, hogy az uj rend szolgálatában érvénye­sítse tudását és tapasztalatait, egy Ízben különvonatot ÍN küldött érte, ő azonban ezeket a sürgetéseket figyelmen kívül hagyta. Mikor az oláh megszállás befejezett ténnyé vált, távozott Edélyből, de hamarosan Magyarországot is el kel­lett hagynia, amikor Károlyi tehetségtelen és impotens kor­mányzatát a proletárdiktatúra váltotta fel./Bécsen át jutott el Szegedre, ahol jelentékeny része volt az ellenforradalmi kormány megalakításában s mint a szegedi kormány kép­viselője ment újra Bécsbe, ahol csakhamar körülötte csopor­tosult az ellenforradalmi emigráció. Ebben a körben nyilat­kozott meg először vezetőszerepre való hivatottsága. Nagy erővel fogott hozzá az ellenforradalom megszervezéséhez s a jobb magyar jövő alapjainak megteremtéséhez. Szakadatlan tárgyalásai külföldi politikusokkal s diplomatákkal, valamint magyar politikusokkal s minden egyéb fáradhatatlan mun­kássága ennek a célnak szolgálatában állott s cikkei, amelyek az akkoriban Bécsben megjelenő Pester Lloyd hasábjiain lát­tak napvilágot, megvilágították az irányt, amelyet követni szándékozott. Akkori felfogásában a későbbi események folyamán bizonyos eltolódás állott be, a liberális magyar felfogás szerint: nem Magyarország előnyére. A kommuniz­mus bukása után itthon is újra feléje fordult a bizalom s mikor Sir Georg Clerknek, az ántánt főmegbizottjának kez­deményezésére 1919 novemberben megindultak a. koncentrá­ciós kabinet megalakítására irányuló tárgyalások — ez volt a kormány elismertetésének s a béketárgyalások megkezdé­sének a feltétele, — miniszterelnökként emlegették. Az ő ideje azonban akkor még nem érkezett el. A pártok közös meg­egyezéséből Huszár Károly lett a miniszterelnök, Bethlen gróf pedig a külügyminisztérium békeelőkészitő osztályában folytatta speciális misszióját s utóbb mint az Apponyi Albert gróf elnöklete alatt működő békeküldöttség előadója tett hasznos^ és nagy szolgálatokat hazájának Neuillyben. A béke­tárgyalásokról hazatérve, a román megszállás alól felszaba­dult Tiszántúl hajdúböszörményi kerületében pártonkívüli programmal képviselőnek jelölték, de a választáson Tasnády­Kovács Józseffel szemben kisebbségben maradt. Simonyi­Semadam kormányának lemondása után — 1919. július 19.— a kormányzó miniszterelnökké deszignálta. Bethlen eikkor keresztülvitte a kisgazdapárt, a Keresztény Nemzeti Egyesü­lés Pártjának ós a disszidensek frakciójának egyesittését. vagyis megterem tette vállalkozásának tárgyi alapját, az egy­séges pártot, mégis vállalkozása személyes okokból meg-

Next

/
Thumbnails
Contents