1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.
A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Baticz Gyula
25 bizottságának alelnöke lett és tevékeny részt vett a hadsereg megszervezésében, A kommün bukása után a Friedrichkormány Esztergom-, Győr-, Fejér-, Komáromi- és Veszprémmegyék kerületi kormánybiztosává nevezte ki. Az első nemzetgyűlési választások alkalmával az ugodi kerület keresztény nemzeti egyesülés párti programmal 3600 szótöbbséggel választotta képviselőjévé. A Keresztény Egyesülés kettészakadásakor a többségi (Huszár-Ernszt) csoporttal ment s ennek programmjával nyert mandátumot az uj nemzetgyűlési A T álasztásokon a zalamegyei pacsai kerületben a kerület volt képviselőjével, Drozdy Győzővel szemben 818 (2777—-19Ő9) szótöbbséggel. « Baticz Gyula (Budapest, budai (T.) kerület.) Született 1878 január hó 20-án Zalaszántón, Zala vármegyében. Iskolái elvégzése után szülei, akik igen szegények voltak, pala- és cserépfedőmesterségre, majd kőművestanoncnak adták egy keszthelyi építőmesterhez. Tanoncéveit: kitöltve 1896- év augusztus hó 8-án fölszabadult. 1897 május 1-én Budapestre került, ahol csakhamar megismerkedett a munkásmozgalommal. Résztvett a még ugyanabban az évben kitört nagy kőművessztrájkban és be is lépett a budapesti kőművesek szajkegyesületébe. 1898-ban már beválasztották a vezetőségbe; 1899-ig a szakegyesület jegyzője volt. Ekkor Sátoraljaújhelyre került. Itt hamarosan megkezdte a kőműves- és ácsmunkások szervezését, megalakította az újhelyi általános munkásönképzőkört, amely egyesületben tömöritette az összmunkásságot és itt tanította, őket a szocializmusra. Ebből az önképzőkörből alakultak ki később az országos szakmai szakegyesületek helyicsoportjai. Rövid időn belül egész Zemplénmegyére kiterjedő szocialista mozgalmat fejlesztett. A sátoraljai munkáltatók fekete listára tették a nevét és mert így munkanélkülivé lett, a rendőrség mint „munkakerülő izgatót" a város területéről kitiltotta, amely kitiltást azonban, harmadfokon a belügyminisztériumban megsemmisitottek. 1906. évben a szegedi építőmunkások titkára lett, majd később a szegedi szociáldemokrata párt titkára. 1909 tavaszán Kolozsvárra került párttitkárnak, 1910. év márciusában pedig az Épitőmunkások Országos Szövetsége kongresszusa a Szövetség tisztviselőjévé választotta, meg. így került a budapesti épitőmunkások ügyvezető titkári hivatala élére. 1915-ben katona lett és csak az 1918-as forradalom kitörése után került haza, amikor ismét elfoglalta az Épitőmunkások Szövetségénél hivatalát. A kommün bukása után a pártvezetőség tagja lett. Állandó munkatársa az ,Épitőmunkás"-nak. A szakszervezeti és politikai mozgalomnak tehetséges és szorgalmas munkása. A nemzetgyűlésbe a budapesti budai (I) lajstromos kerületben kapott mandátumot a szociáldemokrata párt programmjával,
