1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Wolff Károly

198 Wolff Károly (Budapest, budai (I.) kerület.) 1874 október 1-én, Érsekújváron, Nyitra vármegyében született. A németpróuai Wolff-esalád sarja. Ez a család 700 évvel ezelőtt telepedett meg Nyitrában s 1632-ben II. Ferdi­nándtól kapta nemességét. WolíT Károly Érsekújváron s Trencsénben végezte középiskolai tanulmányait, amelyeknek befejezése után a pozsonyi jogakadémián s a budapesti tudo­mányegyetemen jogot hallgatott, közben pedig Lipcsében, Halieben s Berlinben töltött néhány szemesztert. 1896-ban birói pályára lépett. Mint joggyakornok kezdte a trencsóni kir. törvényszéknél, ahonnan 1898-ban a nagybittsei járásbíró­sághoz helyezték át. A birói vizsga letétele után berendelték az igazságügyminisztériumba, ahol a törvényelőkészítő osz­tályban működött. Tagja volt a Polgári Törvénykönyvet elő­készitő bizottságnak, a kötelmi jogi rész szövege és indoko­lása túlnyomó részben az ő munkája. 1901-ben, mikor a bécsi főudvarnagyi hivatalnál magyar bírói előadói állást szer­veztek, Plósz Sándor akkori igazságügyminiszter ajánla­tára, I. Ferenc József I. osztályú udvari fogalmazóvá ne­vezte ki. 1906-ig mííködött a bécsi főudvarnagyi hivatalnál, közben udvari titkár lett. 1906-ban osztálytanácsossá nevez­ték ki a külügyminisztériumhoz, ahol Aerenthal báró kül­ügyminiszter alatt, mint a magyar közjogi ügyek előadója működött. Ebben a minőségében vett részt a magyar főudvar^­nagyi bíróság megszervezésében Tőry Gusztáv igazságügyi államtitkár oldalán. Mikor aztán az 1909. évi XVI. törvény­cikkel a magyar főudvarnagyi bíróságot tényleg felállítot­ták, a király őt nevezte ki annak első Mnökévé. Ezt az állá­sát mind a mai napig megtartotta. 1915-ben a király a Lipót­renddel tüntette ki. Az összeomlás után a főudvarnagyi bíró­ság állami zárlati bírósággá alakult át s rábízták az összes királyi javak kezelését és felszámolását s Wolff, aki ekkor is a hivatala élén maradt, Károly király Ő Felsége felhatalmazására az egész udvari személyzettel együtt fel­ajánlotta szolgálatait a Nemzeti Tanácsnak; óvatos takti­kával és a proletárdiktatúra alatt tanúsított passzív rezisz­tenciával sikerült az egész koron avagy ont s Ő Felsége má­gánvagyonát — köztük 39 métermázsa sulyu ezüstszerviszt — az utolsó darabig megmentenie. Politikai és társadalmi szerepe 1910-ben a budai Katholikus Körben s a Rákóczyá­num katholikus internátus-egyletben kezdődik. Ekkortól kezdve részt vett minden keresztény társadalmi mozgalom­ban s az autonómiáért folytatott harcokban is. A kommün bukása után a keresztény községi párt első megalakulás alkalmával e párt elnökévé választották s mint székesfővá­rosi törvényhatósági bizottsági tag a keresztény községi párt élén ő a tulajdonképeni vezetője a székesfőváros kor­mányzatának. Az országos politikában az első nemzetgyűlés ideje alatt aktiv vészt ülem! vett. Az u.i választási kampány idején azonban Keresztény Egysén Tábora címen politikai

Next

/
Thumbnails
Contents