1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.
A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Vázsonyi Vilmos dr.
195 miniszter a breszt-litovszki béke ellen nyilatkozott, mert végzetesnek tartotta a bolsevistákkal való békekötést. Minthogy Wekerle Sándor a választójogi reformjavaslat alapelveiből nem akart engedni, mig Vázsonyi ebben a kérdésben megakart egyezni Tisza Istvánnal, ő felvetette a kabinetkérdést. Hogy aztán lemondásához Apponyi Albert gróf, Tóth János, Földes Béla, Esterházy Móric gróf is csatlakoztak, az egész Wekerle-kormány lemondott, de újra Wekerle kapott megbízatást a kormányalakításra, Vázsonyit távozása alkalmával a király valóságos belső titkos tanácsosi cimmel tüntette ki, ugy hogy ekkor ő volt nemcsak Magyarország, de az egész monarchiában az egyetlen zsidóvallásu politikus, aki miniszteri állást töltött bo és a valóságos belső titkos tanácsosi címet nyerte el. Lemondása után a Házban beválasztották a választójogi bizottságba. Mint kjépviselő küzdött tovább választójogi javaslatáért, de eredménytelenül. Az októberi forradalmat megelőzően Apponyi Albert gróffal és Audrássy Gúla gróffal együtt uj pártot alakított, melynek Apponyi Albert volt az elnöke és ebbe beleolvadtak a függetlenségiek, Andrássy-pártiak és a demokraták. A pártnak főcélja lett volna, hogy ellensúlyozza gróf Károlyi Mihály felforgató törekvéseit, akivei Vázsonyi még mint igazságügyminiszter éles ellentétbe került, inert nem helyeselte felforgató irányelveit. Midőn Wekerle Sándor lemondott, Vázsonyi a baloldali pártok koncentrációját hirdette és Hadik János kabinetalakitását támogatta. Az ennek érdekében tartott gödöllői audienciák egyik főszereplője volt, s tevékeny részt vett a József főhercegnéi tartott kibontakozási tanácskozásokban is. A forradalom kitörése után, a Tisza István meggyilkoltatását követő napon elhagyta az országot; a bolsevizmus bukásáig külföldön, részint Münchenben, részint Svájcban tarjtózkodott, Svájcban a bolsevizmus ideje alatt az ottani magyar emigránsokkal, Andrássyval és Windischgraetz-cel együtt azon fáradozott, hogy a külföldet a magyar bolsevizmus ellen informálja és intervencióját a magyar polgárság felszabadításáért kieszközölje. A bolsevizmus bukása után gróf Bethlen István hívására visszatért Magyarországba és a gróf Bethlen István elnöklete alatt tartott kibontakozási tanácskozásokban ő is részt vett. Újjászervezte pártját, amely a Nemzeti Demokrata Polgári Párt nevet vette fel és az általános választásoknál pártjának hat mandátumot szerzett. Vázsonyit a budapesti terézvárosi IX. kerület választotta meg ismét képviselőjének, ugyanaz, amely -L9M-ben küldte a parlamentbe. A nemzetgyűlésen tartott felszólalásai, különösem első nemzetgyűlési beszéde, melyet nem sokkal hazatérése után az 19JÍIÍ2L. évi költségvetés tárgyalásánál mondott el, a liberális közvéleményben a szenzáció erejevei hatott. A királykérdésben exponált legitimista álláspontot foglaltéi. Védője volt Grátz Gusztávnak, az u- n. királypuccs egyik vádlottjának. A nemzetgyűlés feloszlatását megelőző kompromisszumos választójogi tárgyalásokban, amelyek ugyan ered13*