1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Vázsonyi Vilmos dr.

193 Vázsonyi Vilmos rtr. (Budapest, (II.) kerület.) 1868 március 22-én született Sümegen, Zala vármegyében. Középiskoláit és a jogot Budapesten végezte, ahol megszerezte a jogtudományi és államtudományi tudorságot és 1894-ben az ügyvédi oklevelet. Mint egyetemi hallgató az 1884-iki véderőmozgalomban az ifjúság vezére volt. Ekkor mint az országos ifjúsági nagygyűlés szónoka olyan sikert ért el, hogy Bákosi Jenő a Budapesti Hírlapban vezércikket irt róla. Már 1889-ben vezércikkírója lett a függetlenségi és 48-as párt akkori hivatalos lapjának, a Budapesti Újságnak. Kora ifjúságától fogva tevékeny részt vett a budapesti politikai mozgalmakban. Vezette az ifjúság mozgalmát Kossuth Lajos honosságának ügyében. A nagyváradi halálos párbaj (Örlei és Kállay lapszerkesztő között) alkalmával megiuditott párbajellenes mozgalmak vezetője volt és az összes budapesti társaskörök megbízásából ő szerkesztette a párbajelleni feliratokat. Még mint fiatal ügyvédjelölt kezdeményezte a zsidóvallás recepciójára irányuló mozgalmat. Közben tevékeny irodalmi működést fejtett ki a napisajtóban. Vezércikkírója lett a Honvéd, Szabad Szó cimü lapoknak, majd a Pesti Hirlap-nak, amelyben egy évtizeden át irta a „v. v." jelzésű vezércikkeit. A Jogtudományi Közlönyben és a Jogi Szemlében jogi vonatkozású cikkeket irt. Joghallgató és ügyvédjelöll korában irta a következő önálló munkákat: Önkormányzat, A választási elv a külföldi közigazgatásban. A szavazás decentralizációja az európai választójogban, A királyi placétum a magyar allkotmányJbgn, Az önkormányzati választásról irott munkájáért a függetlenségi párt elnöke, Irányi Dániel a még akkor fiatal ügyvédjelöltet a függetlenségi és 48-as párt március 15-iki ünnepi lakomáján nyilvánosan ünnepelte. Még _1894-bcn bekerült a budapesti törvényhatóság közgyűlésébe és ott kezdetben egészen egyedül képviselte a községi demokrata pártot. Ugyanebben az esztendőben alakította meg a központi demokrata kört, amelyből később több fővárosi kerületben is demekrata körök keletkeztek. A főváros közgyűlésének egészen az 1918-iki októberi forradalomig szakadatlanul vezérlő tagja volt, ahol nemcsak az időközben megnövekedett pártját vezette, hanem az egész közgyűlésre is nagy befolyással volt. Ő állította fel a községi demokrata programmot, kezdeményezte a részvénytársaságok kezében levő üzemek városi kezelésbe vételét, kislakások' építését és a modern várospolitika egyéb intézményeit. Ezért a főváros közgyűlése őt 1917-ben díszpolgárává választotta. Mint ügyved főként kriminális védelemmel foglalkozott. A legnagyobb büntetőperekben, de (különösen politikai perekben híres védelmei voltak, így nevezetesen a Polónyi—Lengyel sajtóperben és á Désy Zoltán—Lukács László perben mint Lengyel, illetve Désy Zoltán védője keltett védelmével országos feltűnést. 13