1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Szabóky Jenő

174 megyei gazdasági egyesület titkára volt. Az ungi ref. egynáz főjegyzője és a tiszáninneni egyház kerületi képviselője. 1930-ben a beregszászi ügyészség területére ügyészségi megbízottá nevezték ki. A Wekerle-kormány alatt 1918-ban Ung és Ugoesa vármegyék részére kinevezett, önálló hatáskörrel biró kormánybiztoshelyettes volt. A vármegye gazdasági és társadalmi életében állandóan igen tevékeny részi vett s annak egyik legnépszerűbb tagja volt. 1900-ban katonai szolgálatot teljesitett a 17. tüzérezrednél. A háború alatt mint főszolgabírót felmentették. A Károlyi-forradalom idején a kormány megbizta Ung vármegye kormánybiztosi teendőivel, de erős királypárti érzelmei miatt az esküt le nem. tette és a megbízatást el nem fogadta. A megszállás alatt a csehek felszólították az eskü letételére, de ezt megtagadta, ezért állásából elmozdították és a várost el kellett hagynia. A vármegye meg nem szállott községeiben szolgabírói kirendeltséget szervezett. A kommunisták mindjárt a proletárdiktatúra elején innen is elmozdították. Az egész idő alatt rendkívül sok üldöztetésnek volt kitéve. Mikor a csehek a vármegye többi járásait megszállták, őt letartóztatták, Ungvárra kisértették és rendőri felügyelet alá helyezték. Az első nemzetgyűlési választások alkalmával a vármegye megmaradt részének, a csonka nagykaposi kerületnek küldöttsége a demarkációs vonalon átszökött és felikérte őt a képviselőjelöltség elfogadására. Június 20-án két ellenjelölttel szemben pártonkívüli programmal óriási több*séggel képviselővé választották. Közigazgatási kérdésekben fezólalt fel. 1921 júliusban gyermekvédelmi kormánybiztossá nevezték ki. Régi kerülete az egységespárt programmjával a mostani választáson is őt küldte a nemzetgyűlésbe. Ellenfele Pokoly István egységespárti volt. Szabóky Jenő (Kalocsai kerület.) 1881-ben született Kalocsán. Középiskoláit a kalocsai jezsuita-gimnáziumban végezte, majd a budapesti műegyeineii mérnöki oklevelet szerzett. Előbb magánmérnöki gyakorlatot folytatott, 1906 óta pedig mint a Pestmegyei Sárközi Armontesitő-Társulat mérnöke árvízvédelmi és belvízrendezési munkálatokkal foglalkozik. Ismereteinek bővítése végett bejárta Nyugat-Európának valamennyi államát. Kalocsa képviselőtestületének tagja, 1912 óta pedig Pest vármegye törvényhatósági bizottságának is. A háború alatt az orosz és az olasz harctéren teljesitett szolgálatot. Az 1918 októberi forradalomban a kalocsai járásban nemzetőrséget "szervezett. A proletárdiktatúra alatt május elején letartóztatták több kalocsai polgárral együtt. A június 19-én kitört kalocsai ellenforradalom alkalmával a környéken tevékeny részt vett a vörös csapatok ellen folytatott hadműveletekben. Fegyver- és lőszerhiánya miatt azonban az ellenforradalmat leverték, mire több tiszt társával átszökött a szerbekhez, hogy