1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Apponyi Albert gróf

IS alakítását célozták. A tárgyalások már-már oly fordulatot vettek, hogy ő alakítja meg" a koncentrációs kormányt, amire ő maga egyébként sohasem törekedett, amikor ez a kombi; náció a keresztény nemzeti egyesülés ellenállásán az utolsó pillanatban meghiúsult. November 18-án, a Clerk elnöklete alatt tartott utolsó pártközi konferencián mondotta e párt megbízásából Ereki Károly, a Friedrich-kormány közélelmezési minisztere, hogy egy Apponyi-korinányt nem támogathatna. „Végre egy őszinte szó!" felelte Appouyi indulattól reszketve, ,-ezt előbb is megmondhattátok volna: ezért kár volt engem zaklat-ii" s otthagyta a tanácskozást, mely azután a Huszár-kombináció előtérbe jutásával végződött. Apponyi most újra visszavonult az aktuális politikától és a béketárgyalások előkészítésének sz.mtelte minden munkáját, miután a közóhajnak engedve, már előbb kilátásba helyezte, hogy elvállalja a Parisba küldendő békeküldöttség elnökségét. December 2-án vette kézhez Huszár Károly miniszterelnök a békekonferenciára szóló meghívást s a kormány a december hó 5-én megtartott minisztertanács határozatából most már hivatalosan is felkérte Apponyit az elnökség elvállalására. Appouyi vállalta a súlyos, szinte emberfeletti feladatot. A békebizottság 1920 január lC-án megalakult s az ő vezetésével február 7-én megérkezett Parisba. Február 15-én vette át Neuülyben a békeokmányt s a következő napon, február 16-án mondotta el a legfőbb tanács előtt híres „békeexpozéját", mely az egész világon feltűnést keltett. Ez a beszéd, mely világraszóló elokvenciájávai és megdönthetetlen igazságú tartalmával felnyitotta a legfőbb tanács szemét, egyik legnagyobb sikere volt Apponyiuak, bár az ántánt ugy elkötelezte magát kisebb fegyvertársainak, hogy a legfőbb tanács e kötelezettségen nem tudta túltenni magát. Később Apponyi, amikor kiderült, hogy a legfőbb tanács, dacára az időközben támadt jobb belátásnak, nem volt hajlandó a szerződést módosítani, lemondott nehéz tisztéről, melynek viselésével örök hálára kötelezte nemzetét. Mini emlékezetes, a szerződést Bénárd Ágost dr-, a Huszár-kormány népjóléti minisztere irta alá. Időközben régi kerülete, a hüség

y

cs Jászberény a nemzetgyűlés tagjává választotta. Apponyi pártokon kivül maradt s a politikai életre hatást gyakorolni nem igyekezett, mégis valahányszor felszólalt, szavának mindig rendkívüli súlya volt, ha nézetei nem egyeztek is meg az uralkodó politikai irányzattal. 1920 őszén feltűnést keltő beszédet mondott Jászberényben, amelyben óvott a szélsőségektől, a megértés és a kiengesztelődés politikáját hirdette s a politika aktuális kérdéseiről a legnemesebb liberalizmus szellemében nyilatkozott. A konszolidáció ezzel a beszéddel vette kezdetét. Egyike volt az első nemzetgyűlés legszorgalmasabb tagjainak s emellett nem volt a magyar nemzet történetének akkor lefolyt válságos fejezetében olyan eseménye a közéletnek, amelyben részt nem vett volna. Közgazdasági életünk ekkor kezdett újra lábra állni s a régi nemzetközi kapcsola-