1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Paupera Ferenc dr. - Peidl Gyula

188 Paupera Ferenc dr. (Pápai kerület.) Budapesten 1870. évben született. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, kereskedelmi- és gimnáziumi érettségit tett; azután a budapesti jogtudományi egyetemen doctoí' utriusque juris diplomákat szerzett. 28 éve működik a közgazdasági pályán. 11 évvel ezelőtt alapította a Földhitelbank részvénytársaságot, melynek alapításén óta vezérigazgatója és ezidőszerint alelnöke. A budapesti áru- és értéktőzsde tanácsának tagja, ni. kir. kincstári főtanácsos. 1922-ben a pápai választókeriilet képviselőjének választotta, ahol 1)70 szavazattöbbséggel nyerte a mandátumot, mint pártonkívüli jelölt Antal Géza egységespárti jelölttel szemben. Egyike a legkiválóbb pénzügyi szakembereinknek; a magyar és külföldi napi- és szaksajtóban időnként megjelenő cikkei és nyilatkozatai szakkörökben mindig feltűnést keltenek. Ismételten komoly pénzügyminiszterjelöltként szerepel. Peid] Gyula (Szeged II. kerület.) 1873 április 4-én született Ravazdon, Győr vármegyében. 1886—1890-ig a Franklin-Társulat könyvnyomdájában tanulta a betűszedést. Fölszabadulása után vándorútra ment, beutazta Magyarországot, Ausztriát, Németország egy részét és Svájcot. Dolgozott mint betűszedő Budapesten több nyomdában, Székesfehérvárott, Sopronban, Beszterczén, Kassán, St.-Pöltenben (Alsóausztria) és Scliwyzben (Svájc). 1900-ban a nyomdászok a Typographia szerkesztőjévé és a szakszervezet vezetőjévé választották. Ma is a nyomdászszakszervezet vezetője. 1904-ben résztvett az Általános Fogyasztási Szövetkezet alapitásában, majd 1908-ban a szövetkezet titkára és a Szövetkezeti Értesítő szerkesztője maradt 1920-ig, amikor hatósági beavatkazásra ímeve lekerült a lapról. A szövetkezetnek alapitása óta igazgatósági tagja és ezidőszerint igazgatósági elnöke. 1909-ben a szociáldemokrata pártvezetőség tagjává választották és ezt a tisztét 1919 március 21-ig viselte, amikor lemondott ugy erről, valamint a munkaügyi és, népjóléti miniszterségről, amelyre 1919 januárjában nevezték ki, továbbá a nyomdászszervezetben viselt állásáról is. A szovjet bukása utáni, augusztus 1-én miniszterelnök lett, augusztus 6-án azonban az ellenforradalom megbuktatta. Ekkor visszatért a nyomidlászszervezet élére, résztvett a Clark-féle kibontakozási tárgyalásokon, de a tárgyalások végét nem várhatta be: november 18-án külföldre menekült és Wienben és a Grác melletti Radegrundban élt, részben mint hivatalnok, részben mint nyomdai korrektor 1921 november 15-ig, amikor visszatért családjához és újra elfoglalta helyét a nyomdászszervezet élén. Az általános nemzetgyűlési válasz-