1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Andrássy Gyula

2 Gróf Andrássy Gyula. (Miskjplc, I. kerület.) Néhai Andrássy Gyula grófnak, Magyarország volt miniszterelnökének és az Oszták-Magyar monarchia volt külügyminiszterének a fia. Tőketerebesen született 1860 június 30-án. Diplomatának készült és tanulmányainak befejezése után attasé volt a berlini és konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövetségen. 1885-ben tűnt fel a magyar politikai életben, amikor a csikszentmártoni kerület szabadelvüpárti programmal képviselővé választotta. Ez a kerület küldte a képviselőházba 1887-ben is. Parlamenti működése ebben az időben túlnyomóan a honvédelmi tárca Körül forgott s egyideig előadója is volt a honvédelmi költségvetésnek. Az 1892-iki általános választások alkalmával a főváros terézvárosi kerülete választotta meg. Még ebben az esztendőben államtitkára lett Hieronymi Károly belügyminiszternek, 1894 június 10-én pedig Tisza Lajos gróf halála után a király személye körüli miniszterévé nevezte ki. Ebben az állásában rendkívül fontos szerepe volt az egyházpolitikai reformja körül, mert mint emlékezetes, Wekerlének ebben a kérdésben nagyon nehéz volt a helyzete az udvarral szemben. Mikor a Wekerlekormány 1895 januárjában megbukott, egyidőre visszavonult a politikai élettől. Az 1896-iki választásokon fellépett ugyan, de nem kapott mandátumot és csak Andrássy Géza gróf lemondása után választották meg időközi választáson Rozsnyón. Ebben az időben főként publicisztikai és történelmi tanulmányokkal foglalkozott és 1896-ban adta ki az „1867-iki kiegyezés" cimü munkáját, amelyet az Akadémia a Bródy-dijjal koszorúzott meg. Andrássy a 3000 forintos dijat nem fogadta el, hanem az Akadémia rendelkezésére bocsátotta, pályadíjul Deák Ferenc élet- és jellemrajzára. A politikai élethez a Bánffy-körmány ellen megindult obstrukció idején 1897-ben tért vissza. Élénk részt vett az összeférhetetlenség kérdése körül kifejlődött mozgalomban s 1898 decemberében a Tisza-lex benyújtása miatt a disszidensek élén kivált a szabadelvüpártból, ahová csak Bánffy bukása s a Széli-kormány megalakulása után 1898 februárjában tért vissza. 1899 óta valóságos belső titkos tanácsos s ugyanezen év óta levelezőtagja az Akadémiának. 1901-ben jelent meg második munkája: „A magyar állam fennmaradásának és alkotmányos szabadságának okai." Az akadémia ezt a munkáját is pályadíjjal koszorúzta és 1904-ben rendes tagjává választotta. 1902-től 1907-ig a társadalomtudományi társaság elnöke volt. 1901-ben Losonc város mandátumával került a képviselőházba. Politikai súlya ettől az időtől kezdve egyre nagyobb és állásfoglalása, kivált a Széli-kormány bukása (1903 június 16) után sok kérdésben döntő fontosságúvá vált. Tagja volt annak a bizottságnak,