1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.
A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Dvorcsák Győző
38 versesdrámáját most zenésitik meg. Pótválasztáson, nagy küzdelem, sőt egy hétig tartó rendőri őrizetbevétel után választották meg Pacsán, Zala megyében, kisgazdapárti programmal 2200 szavazattöbbséggel. 1920 októberében pártjától, amellyel liberális felfogása miatt már korábban összetűzései voltak, kilépett s egyideig pártonkívüli volt, majd mikor a függetlenségi kisgazdapárt-megalakult.annak tagjai sorába lépett. 1921 elején a Polgárok és Munkások Szövetségének tagja lett s annak vezérlőbizottságába is beválasztották. Drozdy ellen a pótválasztást közvetlenül megelőzően beadott feljelentés alapján Pápán tartott beszéde miatt, izgatás miatt bűnvádi eljárás indult meg, de a veszprémi ügyészség 1920 április 23-án megszüntető határozatot hozott. 1920 decemberében újra megindult ellene az eljárás s végre is az 1921 június 7—10-én tartott főtárgyaláson Lengyel Zoltán védelme után a veszprémi törvényszék felmentő Ítéletet hozott. Ezt megelőzően a nemzetgyűlés bírálóbizottsága 1921 május 19-én az annak idején beadott panasz tárgyalása alapján Drozdy mandátumát megsemmisítette. A bírálóbizottság határozata a nemzetgyűlésen igen élénk vitára adott alkalmat, de a nemzetgyűlés szenvedélyes tanácskozás után a határozatot magáévá tette. A június 19—20-án tartott uj választáson a pacsai kerület Sebestyén Károly kereszténypárti és Molnár Dezső altábornagy rendpárti jelölttel szemben mintegy 7000 szótöbbséggel ismét képviselővé választotta. Nagyobb beszédeket mondott a numerus clausus, a botbüntetés ellen, az indemnitási törvényjavaslatoknál. Többször interpellált. A könyvtári bizottság tagja. Dvorcsák Győző. (Nyíregyháza.) Született 1878-ban a sárosmegyei Felsővizkövön. Középiskoláit Bártfán, Eperjesen és Kassán végezte. Ezután filozófiai tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen és a Sorbonne-on Parisban. Külföldi tanulmányutakat tett Franciaországban, Németországban, Lengyelországban, Oroszországban és Olaszországban, ahol levéltári kutatásokat végzett. 1904-ben ^hazatérve szülőmegyéjébe, Sáros megye főlevéltárosa lett. Átvette az „Eperjesi Lapok" szerkesztését és szerkesztője volt a tótnyelvü „Nasa Zastava" (Zászlónk) cimü hazafias irányú tót lapnak. Később megvált az Eperjesi Lapok szerkesztésétől és az Eperjesi Újságot alapította meg. Több történelmi folyóirat munkatársa volt és Sáros Földje cimen maga is irt történelmi tanulmányt. Tót költeményeinek VII. kötete 1906-ban jelent meg. A forradalom idején, 1918 október 30-án a csehbarat turocszentmartoni tót