1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Áment Ferenc - Balla Aladár

14 választáson két eredménytelen választás után a magyar nemzeti politikához hű Bogdanovics Lucián budai püspököt választották meg karlócai szerb patriarchává. 1917-ben időközi választáson Komárom város képviselőjévé választotta függetlenségi párti programmal. E minőségében a háború alatt többször felszólalt a függetlenségi törekvések mellett és nyíltan rámutatott a hármasszövetségnek a magyar nemzetet fenyegető veszélyes politikájára. Sovén nemzeti irányzata miatt az összeomláskor felülkerekedett elemek aktiv szerephez jutni nem engedték. Amikor 1918 november első napjaiban azt tapasztalta, hogy a hazatóduló magyar hadtesteket mindenütt lefegyverezik, elment Zágrábba rendkívüli követnek, hogy ott az Olaszországból Horvátországon keresztül hazatérő magyar csapatok teljes felszereléssel történő sima hazajövetelét biztosítsa. Ez a törekvése ügyes diplomáciai eljárásával sikerült is, csakhogy a budapesti kormány a zágrábi kormánnyal kötött megállapodásokat nem hajtotta végre. Ballá ezért állásáról leköszönt és élére állt a vörös blokkal szemben alakult nemzeti bloknak. A proletárdiktatúra kitörése éjjelén menekült családjával Körmöcbányára. Huszárhadnagy fia Budapesten maradt és már néhány nap múlva a Dormandy-féle ellenforradalmi akciója miatt a bolsevisták kezére került, akik halálra, kínozták és csakis Freeman angol kapitány erélyes fellépésével lehetett a kivégzéstől megmenteni. 1919 június havában sok más száz ellenforradalmárral együtt a jugoszláv hatóságok támogatásával Szegedre került, ahol a második ellenforradalmi kormányban a belügyminiszteri tárcát vállalta. Ezen minőségében kétszer fordult meg a kormány megbízásából Belgrádban, előbb gróf Teleki Pál majd Belitska Sándor kíséretében — hogy a szerbek támogatását biztosítsa a proletárdiktatúra letörésére. A Friedrich-kormány megalakulása után a fővárosba került s a kisgazdapárt központi szervezési munkálataiban résztvett. A tiszántúli választások alkalmával Békéscsabán nagy többséggel győzött a kereszténypárt jelöltjével szemben. Később a kisgazdapártból a királykérdéssel kapcsolatosan kilépett s a függetlenségi kisgazdapártnak egyik megalapítója volt. Az ellenzéki padsorokból több nagysikerű beszédet mondott. As 1920—21. évi költségvetési vita általános tárgyalása alkalmával elmondott beszéde, amelyben a monarchia összeomlásának okait ismertette, feltűnést keltett. A nemzetgyűlési ellenzék akciójának, amelyet a közszabadságok helyreállítása érdekében indított, egyik vezetője. Külpolitikai tartalmú felszólalásai általános figyelmet keltenek. A parlamenti ellenzék egyik legharcosabb tagja. A véderő- és számvizsgáló bizottságba választották be.