1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Vázsonyi Vilmos

159 Zoltán védője a per sikeres eredményével kényszeritette Lukács Lászlót lemondásra. Ezért az eredményért aá egyesült ellenzék nagy ünneplésben részesítette. Ez időtől fogva annak ismét egyik vezére lett és a kormány ellen vivott harcban számos akcióban vett részt. Beszédei főleg a demokrata választójogot, a nemzeti irányú hadseregreformot szolgálták, ezenfelül adóügyi és jogi tárgyú beszédeket tartott, valamint előljárt a korrupció elleni küzdelemben. A háború kitörése után eleinte alig vett részt a parlament vitáiban, minthogy az ultimátum politikáját nem helyeselte. Később közélelmezési és közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Rakovszky István megindította a mozgalmat a harcosok választójogáért. E választójogi mozgalom élére állott és 1917-ben elnöke volt annak a bizottságnak, amely az óriási méretű budapesti választójogi gyűlést rendezte. -Minthogy a király a választójog kérdésében széleskörű reform mellett nyilatkozott, Tisza István kormánya lemondott és Esterházy Móric gróf alakított kormányt. Ebben a kabinetben ő az igazságügyminiszteri tárcát vállalta. Első feladatának tekintette a birák anyagi helyzetének megjavítását. Amidőn Esterházy Móric két hónapig tartó miniszterelnöksége után betegség okából távozni kényszerült, Wekerle* Sándor kormányában mint választójogi miniszter, majd később ismét mint igazságügyminiszter vállalt tárcát. Mint választójogi miniszter ő készítette el a választójogi reform javaslatát, mint igazságügyminiszter kemény kézzel igyekezett a bolsevizmusnak már jelentős mozgolódásait elfojtani. Ekkor tartotta ismeretes beszédét a bolsevizmus ellen, amely miatt sok támadásban volt része, mert ekkor még a bolsevizmus emlegetését képzelgésnek tartották. Mint igazságügyminiszter a breszt-litovszki béke ellen nyilatkozott, mert végzetesnek tartotta a bolsevistákkal való békekötést. Minthogy Wekerle Sándor a választójogi reformjavaslat alapelveiből nem akart engedni, mig Wekerle ebben a kérdésben meg akart egyezni Tisza Istvánnal, ő felvetette a kabinetkérdést. Minthogy lemondásához Apponyi Albert gróf, Tóth János, Földes Béla, Esterházy Móric gróf is csatlakoztak, az egész Wekerle-kormány lemondott, de újra Wekerle kapott megbízatást a kormányalakításra. Vázsonyit távozása alkalmával a király valóságos belső titkos tanácsosi címmel tüntette ki, ugy hogy ekkor ő volt nemcsak Magyarországban, de az egész monarchiában az egyetlen zsidóvallásu politikus, aki miniszteri állást töltött be és a valóságos belső titkos tanácsosi címet nyerte el. Lemondása után a Házban beválasztották a választójogi bizottságba, melyről lemondott. Mint képviselő tovább küzdött eredeti választójogi javaslatáért, de eredménytelenül.' Az októberi forradalmat megelőzően Apponyi Albert gróffal és Andrássy Gyulával együtt uj pártot alakított, melynek Apponyi