1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Taszler Béla - Gróf Teleki Pál

148 Kristóf tulajdonképpen nem is az amerikai szárazföldet, hanem a japán szigeteket kereste, az 1909-iki genfi nemzetközi földrajzi kongresszus pedig a régi térképek tanulmányozására kiküldött hetesbizottságának tagjává választotta. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Tagja a külföld legelső földrajzi társulatának, a londoni Royal Geographical Societynek és a német Gesellschaft für Erdkunde-nak is. Elnöke a Turáni társaságnak, a Társaságközi Fajhygiéniai Bizottságnak, főtitkára a Magyar Földrajzi Társaságnak s 1909-től 1913-ig tudományos igazgatója volt a Földrajzi Intézetnek. Az ő kezdeményezésére s nagyrészt az ő munkájának eredményeképpen jelent meg ez idő alatt a Földrajzi Intézet kiadásában az első magyar tudományos Világatlasz. 1912-ben Cholnoky Jenővel Amerikában járt, ahol az Amerikai Földrajzi Társaság meghívására résztvett e társaság jubileumán, •majd széleskörű tanulmányokat végzett, amelyek nagy hatással voltak későbbi tudományos fejlődésére. A politikai életben nem igen szerepelt, bár 1905-től 1911-igasomkuti kerület képviselője volt disszidens, illetve alkotmánypárti programmal. A pártharcokat kerülte s alapos politikai és szociológiai ismereteit inkább társadalmi akciók szolgálatába állította. A háború alatt az Országos Hadigondozó Hivatal elnöke volt. Amidőn a tudományegyetemen felállították a közgazdasági fakultást, érdemeinek elismeréseképpen a gazdasági földrajz nyilvános rendes tanárává nevezték ki. A Károlyi-forradalom, majd a reákövetkező kommün alatt visszavonultan élt, midőn azonban Kun Béláék, akik szívesen támasztották volna alá államrendszerük omladozó épületét az ő nagy tudásával és munkaerejével, arra szólították fel,' hogy a kommunista államban magasabb pozicfot foglaljon el a szociális akciók terén, határozottan visszautasította hazája ellenségeinek ajánlatát, életveszedelmek között Szegedre menekült és külügyminisztere lett az ellenkormánynak, egyben pedig tevékeny részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban, amelyek az országot a teljes romlástól megmentették. Az ellenforradalom győzelme után mint minisztert a békét előkészítő irodának a vezetésével bizták meg. Egyúttal egyike lett a Magyarországot Neuillyben képviselő főmegbizottaknak. Az ő vezetése alatt — jórészt mint az ő személyes munkája — készültek el azok a hatalmas jegyzékek, amelyek minden oldalról oly alaposan világítják meg Magyarország ügyét és bizonyítják igazságunkat. A választások alkalmával a szegedi belvárosi kerület egyhangúlag választotta keresztény nemzeti programmal képviselőjévé. Emelett továbbra is teljesen a béke munkájának szentelte tevékenységét és távol tartotta magát a parlamenti napipoiitikától. 1920 április 19-én a SimonyiSemadam-kormányban külügyminiszter lett, s kinevezése után