1920–1922. évi nemzetgyűlés Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyülési almanach 1920–1922. Budapest, 1921.

A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai - Gróf Apponyi Albert

7 választották meg a bobrói kerületben. Ezúttal a konzervatív Sennyey-párt programmjával kapott mandátumot. Sennyey Pál báró visszavonulása (1878) után, mikor az egyesült (mérsékelt) ellenzék megalakult, ehhez csatlakozott s ragyogó szónoki tehetsége ebben a pártban csakhamar vezető szerephez juttatta. Ebből az ellenzékből alakult később a „Nemzeti Párt". 1889-ben mint az összes ellenzéki pártok vezére nagy sikerrel vett részt a véderővitában, a kiegyezésben foglalt nemzeti jogok érvényesítését követelve. Tisza Kálmán lemondása után a közigazgatási reform kérdésében támogatottá Szapáry Gyulát s a politikai világban már^azt hitték, hogy Apponyi fuzionálni fog a kormánypárttal. 0 azonban újból ellenzékbe ment, amikor Szapáry a szélső baloldal obstrukciójának hatása alatt kétszakaszos törvényjavaslatot terjesztett elő, melyben beérte azzal, hogy a közigazgatás államosításának elvét törvénybe iktassa. Az 1892-iki választásokon a Nemzeti Párt megerősödve került ki a választási harcból, ő maga pedig Szapáry gyönge kormányzatával szemben úgyszólván magához ragadta a képviselőház vezetését. 1892 május 27-én mondotta hires beszédét, mely az egyházpolitikai reformhoz megadta az iniciativát. A helyzet ekkor olyan volt, hogy politikai körökben már Apponyi miniszterségével számoltak, ő azonban miniszterségének feltételéül kikötötte, hogy a magyar nemzeti jelvények a hadseregben az ország tekintélyének megfelelő módon érvényesüljenek. Ezen aztán a minisztersége is meghiúsult. Az egyházpolitikai reform kérdésében sem értett egyébként teljesen egyet a kormánnyal és nem szavazta meg a kötelező polgári házasságot. Mikor aztán Wekerle a főrendiháznak a kötelező polgári házasság kérdésében tanúsított ellenállása miatt kénytelen volt lemondani, a király Apponyi tanácsát is kikérte a válság elintézése dolgában, Wekerle bukása után heves ellenzéki harcot vívott Bánffy Dezső ellen, de a millenniumi ünnepre való tekintettel 1896-ra ő kezdeményezte a ,,Treuga deit". 1896-ban azonban még nem ért véget és Apponyi harca Bánffy ellen már ismét megkezdődött, mert a kormány az ebben az évben lezajlott választásokon igénybe vette az erőszak és a korrupció minden eszközét. Apponyi kíméletlenül ostorozta a közéleti korrupciót és rendkivül hevesen támadta Bánffyt az „ischli klauzula" miatt. Mikor aztán 1894-ben az ellenzék . obstrukciót indított Bánffy ellen, ő passzive vett részt ebbena harcban, mely végül is Bánffy bukásához vezetett. Széli Kálmán kormányának megalakulása után pártjával együtt belépett a szabadelvű, pártba. Az 1901-es képviselőház elnökévé választotta és ugyanebben az esztendőben valóságos belső titkos tanácsos lett. Az 1903. évre szóló ujoncjavaslat letárgyalása előtt előterjesztette katonai programmját az ugyneve-