1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - X. grófok - Széchényi Péter - Széchényi Sándor - Széchenyi Viktor

84 SZÉCHÉNYI PÉTER. Néhai Széchényi Imre gróf, nagykövet fia; született 1870. márc. 4-én. Császári és királyi kamarás. Tartalékos kapitány a 13. sz. Jászkun-huszárezredben. Neje Esterházy Mária grófnő. (Rum, Vasmegye.) SZÉCHÉNYI SÁNDOR. Születeti Bécsben, 1837. október 27-én. Középiskoláit Sopronban végezte. Beutazla Olaszországot, Németországot és Németalföldet. Utazásaiból hazatérve, 1861-ben Tolnamegye tiszteletbeli aljegyzője, majd később szolgabirája lett. A Schmerling-korszak beálltakor lemondott állásáról. 1867-ben a simontornyai járás föszolgabirája lett, amely hivatalában 1871-ig maradt meg. 1872-ben visszavonult a közpályáról, s idejét nagyterjedelmü dorogi uradalmának, továbbá zemplén- és sárosmegyei birtokai vezetésének szentelte. Tagja a íolnamegyei törvényhatósági bizottságnak, az összes megyei választmányoknak és a közigazgatási bizottságnak, s mint ilyen a megyei közéletben éiénk részt vesz. 1884. október 14-én Tolnamegye főispánjává neveztetett ki, amely állásától 1905. november 30-án vált meg, s ez alkalommal a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntettetett ki. 1898. óta elnöke az országos központi hitelszövetkezetnek. A valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot 1895-ben nyerte el. Az 1905-iki országgyűlési ciklus alatt a főrendiház alelnöke volt. Neje jobaházi Dőry Natália. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Nagydorog, Tolnám.) SZÉCHENYI VIKTOR. Néhai Széchenyi Dénes grófnak negyedszülótt fia; született 1871. október 10-én. Középiskoláit Budapesten, a kegyesrendiek gimnáziumában végezte. A katonai pályát választván, növendéke lett a morvafehértemplorni lovassági hadapródískolának. Két évig a lovastestőrségnél szolgált, majd Ottó főherceg szolgálattevő kamarása lett, később pedig a Vilmos-huszároknál teljesített szolgálatot. A hadsereg kötelékéből tizenöt esztendei katonáskodás után mint főhadnagy vált meg. Azután átvette Sárpentelén és Kőröshegyen fekvő birtokainak vezetését. Elnöke az országos tűzoltó szövetségnek. 1904. márciusában a bodajki választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Az 1904. november 18-iki események után átlépett a disszidensek táborába és velők együtt az alkotmánypárt tagja lett. Az 1905-iki választások alkalmával nem lépett fel. Császári és királyi kamarás. Tulajdonosa a jubileumi ezüst udvari éremnek és több külföldi rendjelnek. A lefolyt nemzeti ellentállás idején lemondott katonai rangjáról. A szerb veszedelem idején azonban azt saját kértére ismét visszanyerte. 1906. április 21-én Fejérmegye és Székesfehérvár város főispánjává neveztetett ki. Az alkotmánypárt föloszlása után belépett a nemzeti munkapártba. 1897-ben nősült, nőül vévén Lebedur Katalin grófnőt. (Sárpentele, p. Székesfehérvár.)