1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - III. A gör. keleti egyház nagyjai - Pap J. János - Letics György

29 amelyek a különféle egyházi folyóiratokban jelentek meg, lefordította oroszból Makarije moszkvai metropolitának „Dogmatika" és Mogila Péter „A keleti katholikus egyháznak hitvallása" cimü nagyjelentőségű munkáját. Sándor szerb király 1901-ben a Szent Száva-rend I. osztályú nagykeresztjével, 1903-ban, Krusedolban való tartózkodása alkalmával pedig a Takova-rend nagykeresztjével tüntette ki. (Budapest, I., Döbrentei-utca 14. — Újvidék.) PAP J. JÁNOS, aradi gör. kel. román püspök. Született 1849-ben, a biharmegyei Pócsa-Velesden. Középiskoláit Belényesen, teológiai tanulmányait Aradon végezte. Ugyanitt állott az egyházi adminisztráció szolgálatába és már fiatal korában feltűnt közigazgatási tehetségével. Nemsokára a szemináriumnak tanára lett. Metianu, jelenlegi érsek, püspöki titkárává nevezte ki, majd később címzetes esperessé; 1892-ben szentszéki egyházi előadó lett. 1899-ben Goldis János püspök szerzetessé szentelte, s ekkor az egyházi törvényeknek megfelelőleg a János nevet vette fel. Goldis püspök halála után az aradi szentszék elnöke lett, s ő hivta össze az 1903-iki püspökválasztózsinatot, mely az aradi görögkeleti egyházmegye püspökévé 16 szótöbbséggel meg is választotta. A választást a király 1903. március 27-én kelt legfelsőbb határozatával jáváhagyta. (Arad.) LET1CS GYÖRGY, temesvári gör. kel. szerb püspök. Született Óbecsén, 1872. május 1-én. Atyja ugyanott szerb néptanító volt. Középiskoláit kitűnő sikerrel Újvidéken és Temesvárt végezte el. Teológiai tanulmányait a karlócai görögkeleti szerb tanfolyamon, majd pedig a csernovici egyetem teológiai fakultásán fejezte be. 1897ben hittudományi doktorrá avattatott. 1895. április 5-én Brankovics György szerb pátriárka meghívására a beocsini zárdában szerzetesi fogadalmat tett, s még abban az évben diakónus, majd pedig pátriárkái protodiakonus lett. 1897. november 8-án pátriárkái archidiakonussá, 1898-ban szincellussá és protoszincellussá lépett elő. 1901. május 7-én pátriárkái udvari archimandritává neveztetett ki. 1897-ben a karlócai teológiai főiskolában rendes tanár lett. Egy ideig főnöke is volt a beocsini zárdának, a pátriárkái székesegyháznál pedig a skevofylaxi tisztet viselte.' Tagja volt a karlócai szerb főgimnázium gondnokságának, az érseki főegyházmegyei szentszéknek, a vallástani tankönyvek szerkesztésére kiküldött bizottságnak és a középiskolai hittanári képesitő vizsgálati bizottságnak. Társszerkesztője a „Bogoszlovszki Glasnik" cimü szerb nyelvű teológiai havi folyóiratnak. Nagy szerepet játszott az 1902-ben összehívott szerb egyházi kongresszuson, amelyen a szentendrei kerületet képviselte. Tagja volt az 1903-ban tartott érseki főegyházmegyei gyűlésnek. Irodalmi téren kifejtett munkásságáért a szerb Matica iro-