1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Sándor János

264 jogakadémia rendes tanárává neveztetett ki, mig 1870-ben a budapesti egyetemen rendkívüli, 1872-ben pedig rendestanár lett. Neve a jog-és államtudományok irodalmában sok és kiváló munka élén szerepel, ezek közül a „Római ősalkotmány"-ról és a „Kötelmi jog"-ról Írottak a nevezetesebbek. Országgyűlési képviselővé először 1884-ben a dunaszerdahelyi kerületben választották meg. A következő cikluson nem volt a Ház tagja, mig 1892-ben, 1896-ban, 1901-ben, valamint 1905-ben is a somorjai kerület mandátumát nyerte el. Mint a régi nemzeti párt tagja, 1899-ben a fúzió alkalmával ő is belépett a szabadelviipártba, de 1903. decemberében követte Apponyit az újra megalakult nemzeti pártba. Az 1906. évben, valamint az idén is már mint a függetlenségi és 48-as párt tagja nyert egyhangú mandátumot. 1901-ben a király az udvari tanácsosi cimmel tüntette ki. Az 1909—10-iki tanévben az egyetem Recíor Magnificusa volt. SÁNDOR JÁNOS. (Nemzeti munkapárti. — Dicsőszentmárton kerület.) Az ősi székely főnemes Sándor-családnak sarja, született Marosvásárhelyen, 1860. november 14-én. Atyja idősb csikszentmihálvi Sándor János nagybirtokos, kir. ítélőtáblai biró, anyja nagyajtai Lázár Emilia volt. Előbb katonai pályára készült a bécsi katonai műszaki akadémián, majd szülei kívánságára jogot végzett s államvizsgát tett a budapesti tudományegyetemen: később külföldi tanulmányútra keit, különösen a gyakorlati közigazgatás megismerése céljából. Az önkéníesi évet a budapesti 2. sz. huszárezrednél leszolgálván, tartalékos hadnagy lett A közigazgatás szolgálatába 1882-ben lépett mint közigazgatási gyakornok Maros-Tordamegyében; majd 1883-ban Torda-Aranyos vármegyében szolgabíró, később ugyanitt főispáni titkár lett. 1889-ben (28 éves korában) ugyancsak Torda-Aranyosmegyében alispánul választatott meg. 1891-ben Kisküküllő vármegye főispánjává neveztetett ki, mely minőségben 1902. tavaszáig szóigált. Időközben előbb ideiglenes minőségben Maros-Tordamegye és Marosvásárhely város főispáni teendőit is teljesítette, majd 1901-ben véglegesen e törvényhatóságok főispánjává is kineveztetett. 12 éves főispáni működése idején törvényhatóságainak társadalmi, közgazdasági és kulturális életében mint vezető tényező közismeretü tevékenységet fejteti ki. Széli Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter a belügyminisztériumban szervezett kodifikáló-osztály kültagjává nevezte ki, mely minőségében az összes közigazgatási reformok előkésztésében állandóan részt vett. Ugyancsak a Széli-kormány idején a földművelésügyi minisztérium által felállított székelyföldi kirendeltség vezetésével is megbízatott. Az erdélyi r. kath. státus igazgatótanácsának tagja. 1903. november 14 én a belügyminisztérium politikai államtitkárává neveztetett ki. Ő Felsége tízéves főispáni működésének betöltése alkalmával a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A szabadelvüpárt bukása után visszavonult a politikai élettől s csak a nemzeti munkapárt alakulása idején lépett ismét a küzdőtérre. Az 1910. évi választáson 701 szavazattal győzött. Ellenfelei közül Pataky László 181, Bovila Romulus 235 szavazatot kapott.