1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Rónay Ernő - Rónay Jenő

261 szerb királyi Takova-rend III. osztályával lett kitüntetve. Az 1902. évben pedig az erdészeti közszolgálat terén szerzett érdemei elismerése gyanánt a III. osztályú vaskoronarendet kapta. Tevékenységének főtere az ungvári kincstári uradalom volt, ahol különösen az erdei iparvasutak meghonosításánál és az erdei termékek tömeges szállítása körül úttörő, sikeres munkát végzett. A nagybereznai kerület Kohner Alfréddal szemben választotta meg. RÓNAY ERNŐ. (Nemzeti munkapárti. — Nagyszentmiklós kerület.) 1852. június 21-én született Kiszomborban, Torontál megyében. Családja 1775-ben származott be Bajorországból. Ezelőtt 70 évvel vették fel a „zombori Rónay" nevet az eredeti Oexel von Frideberg név helyett; régi nemesi család, mely előbb Nagyszentmiklóson, később Kiszomboron vásárolt birtokot. Középiskoláit a kegyesrendiek szegedi főgimnáziumában, a jogot a pozsonyi akadémián végezte. Huszonkétéves korában átvette a kiszombori családi birtok kezelését. Élénken részt vett Torontálmegye közügyeiben mint a közigazgatási bizottság előadója és a gazdasági egylet alelnöke. Kiszomborban gazdasági olvasókört, segélyegyletet és hitelszövetkezetet alapított már húsz évvel ezelőtt; községében a csikódijazást és évenként kisiparosok dijazását rendszeresítette. A községnek 400 holdas birtokot szerzett, keresztülvitte a gyalogjárók burkolását, az utcák éjjeli világítását és az iskola államosításával együtt modern nyolcosztályu iskola épitését. Tetemes anyagi hozzájárulással artézi kutat fúratott a községben. Intenzive kezelt birtokán a cukorrépa-termeléssel községének valamennyi munkását foglalkoztatja. Húsz évi működésének elismeréséül Ő Felsége a III. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. 1901 óta képviselte a nagyszentmiklósi kerületet szabadelvüpárti programmal. RÓNAY JENŐ. (Nemzeti munkapárti. — Nagykomlós kerület.) Zombori Rónay Jenő 1854. április 11-én született Zomborban. Középiskolái elvégzése után a pozsonyi jogakadémián hallgatta a jogot, 1874-ben lett t. b. aljegyzője Torontál megyének. 1877-ben ügyvédi vizsgát tett s nemsokára t. b. szolgabiróvá lett. 1877-ben az óbesenyői járás vezetésére nyert kiküldetést. Még 1877-ben választották meg vármegyei alügyészszé. 1880-ban választotta meg a megye egyhangúlag főjegyzőjévé, 1886-ban alispán lett, 1891-ben pedig főispánná nevezte ki a király. Ebben a minőségében több esztendeig vezette a vármegye ügyeit általános megelégedésre. Elnöke volt több ármentesitő társulatnak, elnöke a nagybecskereki vörös kereszt-egyletnek és a vörös kereszt torontálmegyei választmányának, tagja az országos választmánynak is; elnöke a fehér kereszt torontálmegyei választmányának. Ezenkívül számtalan társadalmi és közgazdasági intézmény neki köszönheti létrejöttét. 1902. év elején ment nyugalomba és azóta főként kul-