1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Nagy Sándor - Návay Lajos

241 1896-ban a nyárádszeredai járás főszolgabírója lett, mely állásban 8 évig működött. Tagja volt a régi szabadelvüpártnak. A nemzeti ellenállás idejében részt vett a vármegye ellenállásában. Ő volt az, aki Vozáry királyi biztost nagy katonai segédlettel eltávolította. Az alkotmányos rend helyreálltával Maros-Torda vármegye alispánjává nevezték ki és igy kezébe került azon tisztviselők fegyelmi ügye, akik a nemzeti ellenállás idejében tanúsított politikai maguktartása miatt üldözve lettek. Az üldözött tisztviselőknek pártját fogta azzal az indokolással, hogy magyar kulturcsaládokat, amelyek hivatásukat teljesen be tudják töíteni, kiirtani nem szabad. Emiatt összeütközésbe került a koalíciós kormánnyal. Az igy kifejlődött politikai harcnak az lett a végeredménye, hogy őt az 1907. évi tisztújítás alkalmával nem is kandidálták, sőt hivatali engedetlenség cimén bűnvádi eljárást is indítottak ellene. A marosvásárhelyi kir. törvényszék pénzbüntetésben marasztalta el, azonban a kir. tábla és a Curia megállapítván, hogy bűncselekmény fenn nem forog, teljesen rehabilitálta. A nemzeti munkapárt megalakulása után belépett a pártba és a mostani választáson Ákosfalván megválasztották képviselőül. 520 szóval dr. Szeszner József 507 szavazata ellenében. \ NAGY SÁNDOR. (Nemzeti munkapárti. — Nagyajta kerület.) Dévaványán született 1859-ben. Budapesten jogot hallgaíott, majd Parisban másfélévig a bűnvádi eljárást és a börtönrendszert tanulmányozta. Tanulmányait Angliában és Belgiumban folytatta. 1883-ban Szolnokon a járásbíróságnál joggyakorlaton volt, 1887 óta ügyvédi praxist folytat. Kerületét 1892—1906-ig képviselte. 1906-ban nem választották meg s most a nagyajtai kerület küldötte fel a képviselőházba. NÁVAY LAJOS. (Nemzeti munkapárti. — Temesvár kerület.) A csanádmegyei Földeákon 1870. szeptember 18-án született. A gimnázium négy első osztályát magánúton Szegeden, a többi négy osztályt a budapesti piarista-gimnáziumban végezte. Jogi tanulmányait Budapesten és részben a berlini és bonni egyetemen elvégezvén, jogtudori oklevelet kapott. Ezután a közigazgatás szolgálatába lépett. 1892-ben tiszteletbeli aljegyző lett. Gyorsan haladt és 1895-ban tiszteletbeli főszolgabíróvá, 1896-ban pedig egyhangúlag Csanádmegye főjegyzőjévé választották. Az 1901-iki tisztujitásnál alispánná kiáltották ki. Jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki s különösen közigazgatási és politikai kérdésekkel foglalkozott. Kiváló tanulmányai a „Budapesti Szemle"-ben és a „Közgazdasági Szemlédben jelentek meg. A földmivelési miniszter által 1900-ban összehívott telepítési ankéten, valamint a belügyminiszter által rendezett értekezleten, mely a közigazgatás egyszerűsítésén tanácskozott, résztvett és felszólalásaival általános figyelmet keltett. 1905-ben és a múlt választások alkalmával 16 1