1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Lator Sándor - Láng Lajos

221 dik. 1896-tól kezdve a rigyicai kerületet képviselte szabadelvű programmal. 1906-ban nem vállalt mandátumot. 1910-ben a regőcei kerületben Lányi Mór 853 szavazatával szemben 1630 szavazatot kapott. LATOR SÁNDOR. (Nemzeti munkapárti. — Máramarossziget kerület.) Született Máramarosszigeten 1859. november 10-én. Jogi tanulmányait ugyanott és Budapesten végezte. 1883-ban mint szolgabíró a közigazgatási pályára lépett. 1888-ban árvaszéki ülnökké, 1895-ben árvaszéki elnökké és 1898-ban alispánná választatott. A vármegyei közéletben élénk tevékenységet folytat. A máramarosszigeti nemzeti szövetség, a fehér kereszt-egyesület, a vármegyei közkórház elnöke, a polgári kör diszelnöke, a gazdasági egyesület, közművelődési egyesület és a vörös kereszt-egyesület máramarosszigeti fiókjának alelnöke 1901-ben elnöke volt a máramarosszigeti kiállításnak, amely egyik sarkpontja leit a felvidéki nép felsegitésének. A máramarosszigeti kerület először 1899-ben Urányi Imre halála után küldötte a képviselőházba. 1910-ben ismét régi kerülete választotta meg. LÁNG LAJOS. (Nemzeti munkapárti. — Debrecen I. kerület.) 1849. október 13-án Budapesten született. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Tanulmányai kiegészítése végett Parisban és Berlinben töltött néhány évet. Hazatérve, mint szépirodalmi iró működött. „Női udvarlás" cimü vígjátéka színre is került. A jogi szigorlatok után a nemzetgazdaság magántanára lett a budapesti egyetemen; ugyanez időben az „Ellenőr" közgazdasági munkatársa lett. 1878-ban a szakcsi kerületben választatott meg képviselővé szabadelvüpárti programmal. 1881-ben Pápa város választotta meg képviselővé s 1896-ig e kerületet képviselte. Ekkor már az „Ellenőr" felelős szerkesztője volt; közben több pénzügyi és közgazdasági tanulmánya jelent meg. 1882 végén a szabadelvüpárt két nagy lapja, a „Hon" és az „Ellenőr" egyesülvén, a két lapból létesített „Nemzet" szerkesztésével bízatott meg, de nem sokáig maradt ez állásában, mert Kőnek Sándor tanár halála után az egyetem statisztikai tanári székére neveztetett ki. 1883-ban az akadémia levelező tagjává választatott; ugyanakkor az egyetem jogi karának dékánja lett. 1884-ben kiadta „Magyarország statisztikája" cimü művének első kötetét. 1889-ben pénzügyminiszteri államtitkár lett. Ezután kétszer, legutóbb 1892-ben, Pápa városa választotta képviselőjévé. 1893-ban megvált a pénzügyminisztériumból s újból elfoglalta egyetemi tanszékét. Még az évben újból a jogi kar dékánjává, majd az akadémia rendes tagjává s az akadémia nemzetgazdasági bizottsága elnökévé választatott. A következő évben megalapította a Közgazdasági Társaságot, mely szintén elnökévé választotta. Emellett tevékenyen részt vett a ház vitáiban és a kvótabizottságnak is tagja volt. 1896-ban a nagybányai kerületben megválasztatván, a képviselőház egyik alelnöke lett,