1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Kálmán Gusztáv

210 mivelésügyi minisztérium politikai államtitkárává neveztetett ki. Í910. június 1-én a sátoraljaújhelyi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta. Tulajdonosa a III. oszt. vaskorona-rendnek, a francia becsületrend tisztje, a román korona-rend csikágói nagy tiszti keresztese, a szerb „Takova"-rend középkeresztese, a katonai és polgári emlékérmek és a jubileumi emlékkereszt, valamint a román emlékérem tulajdonosa. A sátoraljaújhelyi választáson, mely igen heves volt, Búza Barnát, a kerület régi képviselőjét buktatta meg. Kazy 1756, Búza 1094 szavazatot kapott. KÁLMÁN GUSZTÁV. (Nemzeti munkapárti. — Kolozsvár I. ker.) Kisóczi és szentandrási Kálmán Gusztáv 1859-ben Szenicen, Nyiíramegyében, ősrégi nemesi családból született. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszombati érseki főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait pedig a budapesti egyetemen végezte. Miután rövid ideig Nyiíramegyében a közigazgatásnál szolgált, 1882-ben az akkori orsz. statisztikai hivatalhoz segédfogalmazóvá neveztetett ki; 1886-ban fogalmazóvá, 1892-ben pedig miniszteri titkárrá neveztetett ki; a statisztikai hivatal legkülönbözőbb ágaiban működött. Részt vett az 1880. és 1890, évi népszámlálás munkálataiban, sőt ez utóbbi évi munkálatok vezetésével is volt megbizva, miért Lukács minisztertől elismerésben is részesült. 1859-ben, Dániel minisztersége alatt a kereskedelemügyi minisztérium közúti szakosztályába osztatott be és 1896-ban véglegesen átvétetett a minisztérium személyzetének létszámába. 1899-ben miniszteri osztálytanácsosi cimet és jelleget nyert. 1900-ban valóságos osztálytanácsossá, 1907-ben címzetes miniszteri tanácsossá és még ugyanazon évben valóságos miniszteri tanácsossá neveztetett ki. Még mint miniszteri titkárt bizta meg Hegedűs miniszter a törvényhatósági szakosztály egyik ügyosztályának vezetésével, Hieronymi miniszter pedig 1904-ben, midőn az addigi 3 szakosztályból álló közúti osztályokat egyesítette, mint osztálytanácsost ezen szakosztály elnöki teendőivel bizta meg. A minisztériumban főleg a közutak és a vámok ügyeivel foglalkozott és különösen a vármegyei közúti alapok rendezésében vett tevékeny részt. Nagy munkásságot fejtett ki a közutakróí és vámokról szóló törvény módosítására, illetve újból alkotására vonatkozó munkálatokban, továbbá a minisztérium ügykörét érintő összes törvények s különösen a közúti állami beruházásokról szóló törvény előkészítésében, mely utóbbi működéséért Láng minisztertől elismerésben is részesült. Miniszterei egyebek közt a postatakarékpénztár tanácsának tagjává, majd elnökévé és a minisztérium fegyelmi bizottságának elnökévé nevezték ki. Hieronymi tárcájának elfoglalása alkalmával államtitkári teendők elvégzésével bizta meg. Régebben irodalmi munkásságot is fejtett ki, közgazdasági cikkei a „Nemzet", a „Hon" és a „Budapesti Hirlap" hasábjain jelentek meg. Megházasodott 1885-ben, nőül vette késmárki Késmárky Sándor Veszprémmegyei földbirtokos leányát, Erzsébetet és házasságából két fia s egy lánygyermeke származott. Mint a kereskedelmi minisztérium politikai államtitkárát három helyen Zsolnán, Esztergomban és Kolozsvár I. kerületben válaszolták meg. Á szavazatok aránya e három helyen