1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - II. A latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok - Firczák Gyula

15 intézetbe küldetett. Itt négy évet töltött, amelynek letelte után a budapesti központi szeminárium tanulmányi felügyelőjévé, majd a tudományegyetemen a hittudományi szakon helyettes tanárrá neveztetett ki. Négy évig viselte a kettős tisztet, s miután szigorlatait letette, 1869-ben teológiai tudorrá avattatott fel. Rövid idő alatt annyira megnyerte Simor hercegprímás tetszését, hogy mikor Simor a vatikáni konzíliumra Rómába utazott, kíséretébe őt is maga mellé vette. Rómából 1870. tavaszán tért vissza. Mikor Eötvös báró miniszter Samassa József akkori egyetemi tanárt a vallásügyi minisztériumhoz osztálytanácsossá nevezte ki, Samassa helyébe ő neveztetett ki egyetemi rendes tanárrá. Számos vallásos irányú irodalmi vállalatnak volt agilis munkatársa, s legnagyobb irodalmi szereplése főleg a nyolc évig tartó egyetemi tanároskodása idejére esik. 1873-ban a „Religio" szerkesztését vette át, s a lapot magas színvonalra emelte. 1878-ban esztergomi kanonokká neveztetett ki és hercegprimási irodaigazgató lett, amely minőségben négy évig működött. 1882-ben osztálytanácsossá neveztetett ki a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, s még ugyanezen évben neveztetett ki scardoui címzetes püspökké is. 1884-ben miniszteri tanácsosi cimet és jelleget nyert. 1888. július 31-én Ő Felsége veszprémi püspökké nevezte ki, 1898-ban pedig valóságos belső titkos tanácsossá. 1901-ben a Ludovika-Akadémia zászlószentelési ünnepélyén ünnepi beszédet tartott. 1903-ban megjelent „Biró Márton naplója" cimü nagy munkája. Kiadta a „Monumenta Veszpremiensia" cimü forrásgyűjteményt, amelyből eddig négy kötet jelent meg. Pápai kamarás. 1905. júniusa óta tagja a Magyar Nemzeti Múzeum tanácsának. (Budapest, VI., Podmaniczky-utca 7. — Veszprém.) FIRCZÁK GYULA, munkácsi g. kath. püspök. Az ungmegyei Horlyón, 1836-ban született. Elemi és középiskolai tanulmányait Ungvári, Kassán, Munkácson és Szatmáron végezte. 1855-ben mint papnövendék a bécsi központi gör. kath. szemináriumba került. Teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen fejezte be, ahol a hittanból és a keresztény bölcsészeiből rigorozált. Pappá 1861-ben szenteltetett fel s ugyanezen évben az ungvári kir. püspöki líceumban a dogmatika rendes nyilvános tanára lett, majd 1864-ben tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. 1872-ben Ungvármegye törvényhatósági bizottsági taggá választotta meg. 1875-ben felsőbb leányintézet szervezésével és igazgatásával bízatott meg a püspöki szentszék által, s ezen állásában hét évig maradt meg. 1876-ban az ungvári papnevelő intézet kormányzója lőn s valóságos kanonokká neveztetett ki. 1878-ban az ungvári kerületben képviselőnek jelölték, de kisebbségben maradt. 1879-ben „becsületvölgyi" címzetes apát lett. Tanulmányutakat tett Német-, Francia-. Olasz-, Angol- és Törökországban. 1882-ben az akkor megtartott egyházmegyei szinóduson a tanügyi osztály előadójaként szerepelt, 1883-ban átvette az ungvári kir. püspöki hittani intézet