1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Hámos Antal - Hegedüs Kálmán - Hegedüs Lóránt

190 Apja halála után mezőgazda lett, azóta sokat működik közgazdasági és közigazgatási téren. Mint a szabadelvüpárt tagja 1901-ben Vízaknának lett országgyűlési képviselője. A koalíció alatt nem vállalt mandátumot, most, mikor a régi 67-esek ismét sorompóba állottak, ő is előlépett és a nemzetiségi jelölttel szemben munkapárti programmal Vízaknának lett ismét országgyűlési képviselője. HÁMOS ANTAL. (Nemzeti munkapárti. — Rimaszécs kerület) Született 1884. június 20-án, Berzétén, Gömörmegyében. Középiskoláit a bécsi Theresianumban, a jogot pedig Budapesten hallgatta. Mint gazdasági gyakornok szolgált az államnál Mezőhegyesen és Kisbéren. 1909-től megválasztatásáig a rimaszécsi járás szolgabirája volt. Megválasztották Rimaszécsen munkapárti programmal. A képviselőháznak megalakulásakor körjegyzője volt. Ellenfele Ligárt János volt, kinek 757 szavazatával szemben 1487 szóval győzött. HEGEDŰS KÁLMÁN. (Nemzeti munkapárti. — Halas kerület.) Született 1877-ben Szolnokon. Gimnáziumot Besztercebányán, a jogot Budapesten és Berlinben végezte. Hosszabb tanulmányúton volt Angliában és Nyugateurópában. Három évig egy nagyobb vidéki pénzintézet vezérigazgatója volt. Irodalmilag is működött. Több politikai és társadalmi cikket irt. Az 1910-iki általános választáson a kerület régi képviselője, Babó Mihály és Justh Gyula állottak vele szemben. Babó 484, Justh 138, Bokányi Dezső 10 és Hegedűs 616 szavazatot kapott. Abszolút szótöbbség nem lévén, a pótválasztáson 661 szóval győzött Babó 592 szavazata ellenében. HEGEDŰS LÓRÁNT. (Nemzeti munkapárti. — Sepsiszentgyörgy kerület.) ' Fia néhai Hegedűs Sándornak, Budapesten született 1872-ben. Tanulmányait kitüntetéssel végezte és 1895-ben sub auspiciis avatták doktorrá. Ugyanekkor a tözsdeadőról irott könyvével az Akadémián dicséretet nyert. A pénzügyminisztérium kötelékébe lépett, hol 3 esztendeig szolgált. Ezután beutazta Európát és Amerikát. Tapasztalatait „A magyarok kivándorlása Amerikába" cimü könyvében irta meg. 1898-ban Pápa városa egyhangúlag választotta meg. Tanulmányozta a székelykérdést is. Majd a slavoniai kivándorlás felkutatásával fejezte be a kivándorlás terén végzett úttörő munkásságot. A „Közgazdasági Szemle" egyik szerkesztője volt, s a pénzügytant mint magántanár adta elő a budapesti tudományos egyetemen. Az 1900-iki párisi kiállításon Magyarország részéről a nemzetgazdasági jury tagja volt. A fentemiitetteken s a napi sajtóban megjelent cikkein kívül, a következő tanulmányokat adta ki: „A kőszénháboru" (1891), „Az adó alapelve" (1893), A magyar