1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Gesskowitz Vilmos - Gromon Dezső báró

185 titkár működött s a társaságban, mely Magyarország progresszív irányú elemeinek tudományos téren való egyesítését tűzte ki céljául, ismételten sikraszállt a szabadelvű eszmék mellett, szemben a szocialista áramlatokkal. 1905-ben résztvett a Nemzetközi Munkásvédelmi Egyesület magyarországi osztályának megalapításában, melynek főtitkára lett. Úgyszólván minden progresszív irányú mozgalomban, mely Magyarországon az utolsó években észlelhető volt, tevékeny szerepet játszott. Az Országos Ipartanácsnak és annak munkásvédelmi bizottságának tagja. 1906-ban az ujegyházi kerület pártonkívüli programmal Orosdy Fülöp báró ellen képviselőjévé választotta. Jelenleg a Neue Freie Presse nagytekintélyű budapesti levelezője. 1910-ben kerülete egyhangú választás alapján küldte a parlamentbe. GESSKOWITZ VILMOS. (Nemzeti munkapárti. — Kereszténysziget kerület.) Született 1870-ben. Jogi tanulmányait részben külföldön, részben Kolozsvárt végezte, azután önkéntesi évét szolgálta le, melynek elteltével tartalékos huszárhadnagyi rangot nyert. Tanulmányai befejezte után közszolgálatát mint Szeben vármegye ügyésze kezdette meg, majd pedig főügyésze lett. 1902-ben, időközi választáson a keresztényszigeti kerület képviselőjévé választotta; 1905. január havában román nemzetiségi jelölttel szemben kisebbségben maradt, míg az 1906. és 1910-iki választásnál újból régi kerülete mandátumát nyerte el egyhangúlag. GROMÖN DEZSŐ BÁRÓ. (Nemzeti munkapárti. — Zombor kerület.) 1838-ban Vajszkán született. Tanulmányait külföldön végezte; nagyobb útról hazatérve, megyéje közéletében már kora ifjúságától fogva résztvett. 1869-ben a hódsági kerület országgyűlési képviselőjévé választotta balközépi programmal. 1875-ben először volt a bacstóvarosi (tovarisovai) kerület képviselője. 1876-ban Bácsmegye, Zombor, Szabadka és Baja városok főispánja lett és e minőségben szerzett kiváló érdemeiért már 1878-ban a Szent István-rend kiskeresztjével lett kitüntetve. Főispánsága alatt a bunyevác nemzetiségben forrongás mutatkozott, mely csakhamar lecsillapodott. Mint kormánybiztos, több izben működött árvízveszélyek elhárításán. Már első izben való képviselősége alatt kitüntette magát a bácsmegyei árvizveszedelem alkalmából, mely működéséért legfelsőbb elismerésben is részesült; később a szegedi árvíz alkalmával is nagy tevékenységet fejtett ki több társával együtt a veszélyeztetett lakosság és területek védelmében. Majd a tiszai VI. és VII. öblözetek ármentesitett területén végezte a telepítéseket mint kormánybiztos és végrehajtotta a hertelendyfalvi, nagygyörgyfalvi és gyurgyevói telepesek visszatelepítését. A főispánságtól 1880-ban lépett vissza; a következő évben Tóvároson ismét képviselővé választották, amely kerületet azóta képviselte. A házban a mentelmi bizottság elnöke lett. Fejérváry báró honvédelmi miniszterré való kineveztetése után