1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Képviselőház - I. Magyarországi képviselők - Beöthy Pál - Bernáth Béla - Berzeviczy Albert

161 Eperjesen, letette a tiszti vizsgát, majd — 1877-ben — megszerezte a tudori oklevelet s megtelepedvén és megnősülvén Eperjesen, Sárosmegye aljegyzőjévé választatott. Csakhamar tiszteletbeli főjegyzőjévé lett a megyének s az eperjesi jogakadémián, hová az evangélikus kollégium pártfogósága katholikus léte dacára meghívta, tanári állást vállalt s előbb ideiglenesen a jogtörténetet és enciklopédiát, aztán képviselővé választásáig kiválóan a nemzetgazdaságtant és politikát adta elő. 1880-ban. Sárosmegye egyhangúlag valóságos főjegyzőjévé választotta. 1881-ben elfogadta az eperjesi választókerület megbízólevelét. A képviselőházban mindjárt kezdetben előadója lett a kérvényi bizottságnak, a közoktatási és közigazgatási bizottságnak tagjává választatott, tagja lett a delegációnak, hol mint előadó is szerepelt, jegyzője lett a szabadelvüpártnak s az 1884-i országgyűlés második ülésszakának végén a képviselőház is megválasztotta jegyzőjének. Az 1885-i választásokon az eperjesi választókerület újra megválasztotta képviselőnek, az uj képviselőház pedig a válaszfelirati bizottság tagjává. E bizottság nevében ő szerepelt a házban mint előadó. 1885. október végén a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba miniszteri tanácsossá neveztetett ki s reá bízatott az egész felsőbb oktatásügy vezetése. 1886-ban tanulmányutat tett Németországban, főleg az egyetemek viszonyait tanulmányozván; 1887. június havában a közoktatásügyi minisztérium valóságos államtitkárává neveztetett ki s a rögtön azután következő választásokon egyhangúlag Lőcse város országgyűlési képviselőjévé választatott. 1890. január havában Budapest főváros VIII. kerülete képviselőjévé választotta és mandátumát az 1892-i választásoknál ismét az ő kezébe tette le. Berzeviczy végigküzdvén gróf Csáky Albin kultuszminiszterrel — mint államtitkára — az egyházpolitikai harcot, a Wekerie-kormány első demissziója és bekövetkezett újjáalakítása alkalmával, 1894. jun. hóban Csáky miniszterrel együtt megvált államtitkári állásától s azontúl a képviselőházban mint a pénzügyi bizottság és a delegáció tagja, majd a Bánffy-kormány megalakításától, vagyis 1895. januártól fogva mint alelnök is működött. 1896. áprilisában Ő Felsége belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. Az 1896. őszén megtartott általános választások alkalmával ismét Budapest főváros VIII. kerületétől nyert mandátumot. Ezentúl a delegáción kivül ismét a pénzügyi bizottságban is működött s a képviselőház közoktatási bizottságának elnökévé és a magyarhorvát regnikoláris bizottság tagjává választották meg. Az 1901-ben összehívott országgyűlésre megint Budapest főváros VIII. kerülete választotta meg nagy többséggel képviselőjévé. Az interparlamentáris konferencia magyar csoportjának alelnöke s e minőségben ugy az 1896-i budapesti, mint az 1900-i párisi konferencián tevékeny részt vett. Az Erzsébet-szoborbizottság, a felirati s a pénzügyi bizottság tagja és a közoktatási bizottság elnöke volt. 1903-ban tagja lett a Tisza-kormánynak, melyben a vallás- és közoktatásügyi tárcát vállalta el. A Józsefvárosi kerület az 1905 januárban tartott általános képviselőválasztás alkalmával hatodszor választotta meg képviselőjéül. Miniszterségének mindjárt legelején nagyszabású akcióba fogott: előkészítette s be is nyújtotta a Házban a népoktatási törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot, mely már az előkészítés stádiumában is igen 11