1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Szalavszky Gyula - Szögyény-Marich László

125 SZALAVSZKY GYULA. Született 1846. április 12-én Galgócon. 1872-ben Nyitrán ügyvédi irodát nyitott és mint ügyvéd 1883-ig működött; ezen év július 2-án Nyitramegye alispánjává választották. Alispánsága alatt rendezte a megye kuszált közviszonyait és megalapította a „Felvidéki magyar közmivelődési egyesületiét, melynek alelnöke, majd elnöke lett. 1887. szeptember 27-én Nyitramegyének főispánja, és e minőségében 1888. március havában a Vág-jobbparíi ármentesitő társulat miniszteri biztosa lett. 1890. május 23-án belügyminiszteri államtitkárrá neveztetett ki, mely állásában kidolgozta a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot. 1890-ben a huszti kerület orsz. képviselőjévé választották; 1892-ben ugy a huszti, mint a nagytapolcsányi kerület egyhangúlag megválasztotta; e mandátumok közül a nagytapolcsányit tartotta meg. A Szápáry-kabinet lemondása alkalmával lemondott az államtitkárságról és 1892. december hóban Trencsénmegye, 1903-ban pedig még Pozsonymegyének és Pozsony városnak is főispánja, és még ez évben főrendiházi tag lett. Főispáni állásától 1898-ban, illetőleg 1899ben vált meg. 1897. óta tagja a Vág-jobbparti és alsó dud-vágvölgyi ármentesitő társulatoknak. A Szent István-rend kiskeresztese és valóságos belső titkos tanácsos; Pozsony városnak díszpolgára. (Budapest, V., Deák Ferenc-utca 12. — Kiszsámbokrét, p. Melcsic, Nyitram.) SZÖGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ. Bécsben született 1841. november 12-én; az 1893-ban elhalt hasonnevű országbírónak és főrendiházi elnöknek elsőszülött fia. Középiskoláit Székesfehérvárott elvégezve, a bécsi egyetemet abszolválta. 1861-ben Fejérmegye aljegyzője, 1862-ben pedig a kir. táblánál joggyakornok lett s ugyanez évben ügyvédi oklevelet szerzett. 1867-ben fejérmegyei szolgabíró, később tiszteletbeli főjegyző lett és 1869-ben a bodajki kerület Deákpárti programmal képviselőjévé választotta. 1875-ig a Sennyey-féle politikai csoporthoz tartozott, ennek megszűntével azonban nem lett az egyesült ellenzék tagja, hanem pártonkívüli maradt, majd 1878-ban a szabadéivüpártba lépett be. Akkoriban több évig a a delegáció külügyi albizottságának előadója is volt. 1882-ben a külügyminisztériumban II. osztályfőnök, 1883-ban I. osztályfőnök lett és cs. és kir. kamarás, majd pedig valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot nyert, valamint a vaskorona-rend I. osztályával és a Lipót-rend nagykeresztjével is kitüntettetett. A Magyarország-Ausztria és Németország közti vám- és kereskedelmi szerződés szövegezésére 1890-ben kiküldött konferenciáknak elnöke volt; az 1904. és 1905-ik németországi kereskedelmi szerződési tárgyalásokon is jelentékeny „munkásságot fejtett ki. 1890. december 24-én a Szápáry-kabinetben 0 Felsége személye körüli miniszterré, egyszersmind főrendiházi taggá, 1892. október 24-én pedig a német udvarhoz cs. és kir. nagykövetté nevezte ki a király és diplomáciai képviselőnk lett a mecklenburg-sírelitzi és schwerini, az oldenburgi és braunschweigi udvaroknál, valamint a három szabad német város tanácsánál is. Számos külföldi kitüntetést