1910–1918. évi országgyűlés Vásárhelyi Ferenc, szerk.: magyar Országgyűlés 1910–15. Budapest 1910.

Főrendiház - XII. Az Ö Felsége által élethossziglan kinevezett és a főrendiház által élethossziglan megválasztott főrendiházi tagok - Gáll József - Ghyczy Béla

109 GALL JÓZSEF. Született 1839. április 11-én Kolozsvárott. A jogot Bécsben hallgatta és jogtudort oklevelet szerezvén, majdnem húsz évig hivatalnok volt, és pedig előbb az erdélyi kancelláriánál, később az igazságügyminisztériumban. Azután a bírói pályára lépett át és a hétszemélyp táblánál, a kir. Ítélőtáblánál, továbbá 10 évig a semmitőszéknél bíráskodott. Egy évtizedig szerkesztője volt a „ Döntvénytár"-nak Zlinszky Imrével és Dárday Sándorral együtt. Közreadta román nyelven a polgári perrendtartást és több jogi folyóiratban fejtett ki irodalmi tevékenységet. 1881-ben képviselője lett a rékási kerületnek szabadelvüpárti programmal s a birói pályáról a politika terére lépett. A románok közt a hazafias szellemet terjesztette. 1884-ben a Budapesten tartott román konferencián vezető szerepet játszott. Ekkor alakult meg, az ő elvei aiapján, a mérsékelt román-párt. 1884-ben ismét megválasztották a rékási kerület képviselőjévé és sok igazságügyi törvényjavaslat tárgyalásában vett élénk részt, valamint több javaslat előadója is volt. Temesmegyei nagybirtokos, megyei bizottsági tag, a gör. keleti román egyházi kongresszus és a metropolita konzisztorium tagja. Főrendiházi taggá 1887-ben neveztetett ki. 1881-ben a III. oszt. vaskorona-renddel, 1895-ben pedig a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki a király. (Budapest, IV., Angol királynő-szálloda. — Lukarec, p. Nagytopolovec, Temesm.) GHYCZY BÉLA. Született Budapesten, 1827. április havában. Néhai Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszternek unokaöcscse. Középiskoláit Tatán befejezvén, 1841-ben a bécsi hadmérnöki iskola hallgatója lett, honnét 1846-ban mint tiszt került ki és a következő évben a mérnökkarhoz osztották be. 1848-ban az olaszországi hadsereg hadmérnökségénél részt vett Verona és Peschiera erődítési munkálataiban. 1850-ben százados lett és az utászokhoz került Olmützbe, majd Bécsbe a mérnökkari igazgatósághoz. 1852-től 4 évig katonai építkezéseknél működött, 1856-tól 3 évig Znaimban a mérnökakadémia tanára volt és az építészetet adta elő. 1859-ben kirendelték a németországi Rastattba; ezután Grácban, Aradon és Polában volt mérnökkari igazgató. 1863-ban Bécsbe helyezték át, és tagja lett a mérnökkar tudományos bizottságának. Az 1866-iki hadjáratban szerzett érdemeiért a katonai érdemkeresztet és a szász Albrecht-rend középkeresztjét kapta. Trienti és linzi állomáshelyei után 1867-ben Bécsbe került és egy évig a hadügyminisztériumban működött. A hadügyminisztérium képviseletében részt vett az első delegációban. A magyar honvédség szervezése alkalmával törzstiszti minőségben mint legelső lett a honvédséghez áthelyezve és mint a honvédelmi minisztérium szakosztályfőnöke, a szervezésben tevékeny részt vett. Mint altábornagy, Erdélyben honvédkerületi parancsnok volt, azután Budapesten az első honvédkerület parancsnokává neveztetett ki. 41 évi szolgálat után, 1887. november hóban, nyugdíjaztatását kérte és egyidejűleg Ő Felsége kinevezte a főrendiház tagjává. Birtokosa a